Milimári

A közösségi terek talán egyik legsűrűbbje, az érzékeket számtalan perspektívából megszólító eseménye a piac. Piaca minden valamire való városnak volt és van. A piac napja a találkozásoké, az ingereké és a reményé, hogy egy hétre megint lesz mit, lesz miből. A hetivásárok és piacterek szervezték hosszú időkön keresztül a világi életet. 

Városunk észak-dél és kelet-nyugati útvonalak metszetében létrejött központja vált a helyi, környéki és határokon túli vásározók által időszakosan belakott piactérré. A mai Széchenyi tér (eredetileg Négycsatornya utca) szombatonként telt meg lüktető élettel, artériáin áramlott a megye kézműves- és élelmiszer-portékáinak aktuális kínálata. A tér meghatározott részein lehetett húsárut, vasárut, zöldséget-gyümölcsöt stb kapni.

A Széchenyi tér kis öblében, a mai Jókai téren ("Kis Piatz") volt tanyájuk a tejárusoknak. Túrót, sajtot, tejszínt onnan lehetett beszerezni. A tejeskocsik mögött álló termetes, óbégató sváb asszonyságok voltak a milimárik. A tejes kofák szombat hajnalban tanyát vertek a kis téren, holott eredetileg a napi házhoz szállítást végezték zörgő kocsijukkal, tomporukat billegetve. Nevüket a Pest környéki sváb tájszólás alkotta, alakjukat egy fővárosi szobor is őrzi.

Pécsett még ma is fontos vonzópont a vásár, és éppoly kihagyhatatlan a szombat reggeli vásárcsarnok-túra sem. Ajánlott egyszer felkeresni a csarnok tejes-"ketrecét", ahol a "milimári" egyeduralkodóként méri az ízletes,  vélhetően még részben házi készítésű tejtermékeket. 

Cikáda koncert a belvárosban - a mediterrán életérzés frekvenciáján

Nem kultúrprogramról van szó, bár a kortárs zene komponált már a cikáda, azaz a kabóca sajátos zörejével.  Pécsre énekes pionír érkezett. A mediterráneum egyik legmegejtőbb attribútuma számomra a kabócazaj. Állandó frekvencián nyeszeteli az idegeket, állítólag bele is lehet őrülni. A balkáni sziklás, örökzöldes kiességben a forró levegő a kabócirregésre úgy lüktet, mint délibáb. Egybeforr ez az atmoszféra a tenger közelségével, hegyi utak porával, távlatokkal, olajligetekkel. Nem téveszthető össze a mezei tücsök ciripelésével. Nem mintha könnyű lenne a lantjátékot a torziós elektromos gitár zörejével összemérni. A délövi énekes kabóca nemigen merészkedik a mérsékelt zóna szőlőterületei fölé. A Cicadidae családnevezetű rovar tagjai cirregnek a mezők fáin, bokrain, a tengerparti bozótosban, a szőlőtőkékre kapaszkodva, és a pécsi belváros peremén. Nemrég a Mecsekre kaptatva megtorpantott az ismerős reszetelés. Arra gondoltam, hogy a lassan pálmák, agavék és fügeligetek által meghódított dél-dunántúli kis városunk új délvidéki lakóval gazdagodott. Azóta többször is elkapott egy-egy estén a madelaine-élmény. Ma kettő, jövőre száz? Készülhetünk az igazi déli szerenádra? Hacsak nem egy eltévedt kabóca esett ki valakinek a hátizsákjából...

"Halld! A kabóca-rovar konokul rererézik az ágon, 

érdes hangja ekhózva hegyet-völgyet betölt."

                       Jékely Zoltán: Az abszolút költő

Reloaded...

A tavaszi esők lassan magához térítik a virágillatba bódult várost. A sétányokon levirágzott gesztenyék helyett most a zümmögő hársak alatt állok hosszú percekig. Arra gondolok, a városba látogató miként fogadja első sétáján ezt a rovar- és illatorgiát. Pécs minden hónapban más esszenciával bódít, most éppen a bodza-hárs-jázmin trióba lehet belebolondulni. A kora esti homogén pillanatokban szinte az utcákról folyik le a mézsűrű nektárillat. Egy nagy cuppogás az egész balzsamos nyárba hajló szürkület. Pécs zizeg a magasfeszültségtől. Ha valaki rácsatlakozik erre a lüktető, illatozó térre, egy életre magába oltja a város valódi ritmusát, ami ilyenkor, az érett tavaszban kezd el bontakozni, bele a mediterrán nyári éjszakákba...

•••PÉCS-URBAN•••A séták folytatódnak

Itt a tavasz! A mandulafák virágba borították a várost, a Mecsek medvehagymaillatban fürdik. A Bauhaus-séták továbbra is minden szombaton és vasárnap tartalmas programmal várnak minden érdeklődőt. A szombati alkalmon a Bauhaus villákkal és családi házakkal, valamint a Bauhaus-háromszöggel és Pécs XX. századi változásaival ismerkedhetsz meg, egy könnyű mecsekoldali séta alkalmával. Vasárnap pedig a belvárosi Bauhaus bérházakat, a Forbát-házat és a zsidó negyedet látogathatod meg. Itt is elsősorban urbanisztikai keretbe ágyazottan mutatom be a XX. század első felének fő építészeti irányait, Pécs art deco-s és bauhaus örökségét, a zsidó emlékhelyeket. A két órás vezetés során a városba egy új perspektíva alapján nyerhetsz betekintést. Az időpontokat és a találkozóról bővebb információt a Vezetések menü alatt találsz! Sok szeretettel várlak!

•••PÉCS-SZÓTÁR•••Pécs-peech-pet-öt

A város neveinek utánaeredve arra voltam kíváncsi, a mai Pécs elnevezés honnan ered, mi a névtörténete az öt templom városának, Sopianae-nak.

Sopianae - mocsár vagy személy?

Ennek a formának az eredetét személynévre (Sopius) és földrajzi névre egyaránt visszavezették, valamint horvát helységnevek (Sopje) és folyónevek (Suippe) is szerepelnek, mint lehetséges források. A legvalószínűbb azonban egy kelta köznévre visszavezető elmélet, miszerint a Sup-/Sop- szótő a Sopianae eredete. Ez mocsarat jelent. És azt tudjuk, hogy egyrészt Pécs a 70-es évekig küzdött a déli, mocsaras területek lecsapolásával, másrészt kelta településnyomok maradtak fenn a város mélyrétegeiben. Suppia tehát mocsaras, ingoványos vidéket jelent. (A suppia etimológiája mutatja pl. a Suppe=folyékony étel német szó eredetét is.) Az első írásos adat Sopianas-ként említi a vidéket. Érdekességképpen megosztanék egy másik magyarázatot is, ami egy vízistenség nevéből eredeztet. Auguste Denis elmélete szerint a Suippes helységnévből származó Suippe folyónévben egy istenség neve rejlik. A kelták sokszor a folyókról nevezték el településüket, amelyek partjain megvetették lábukat. Egy, a 6-7. századi zsinaton kihirdetett rendelet megtiltotta a zarándoklatot a források, kutat, folyók "géniuszaihoz". Sup-/Sop itt is folyós, mocsaras vidéket jelöl. Az -s többesszám jele csak később ragad a tőhöz. Sopianae - sopia - suippe. Schwing József, aki Pécs neveiről írt nyelvészeti munkája forrásértékű, a személynév eredetet tartja a leginkább valószínűnek, annak ellenére, hogy a Sop- névre nem találtak bizonyítékot.

Quinque Basilicae - azaz az öt templom városa

Először egy 870 körül keletkezett salzburgi Conversio-ban olvashatjuk ekképpen Pécs nevét. Ez latinul 1298-ban így hangzik: Quinque Ecclesiae, aminek tükörfordítása a német Fünfkirchen név. Az elnevezés nem Sopianae város egy részére, hanem azon kívül eső területre vonatkozott, ahol öt templom volt található. Legkorábban az 5. században találunk arra nyomot, hogy a környéken öt használatban lévő szakrális építmény van. Ezek a világörökségi helyszínek: Cella trichora, Cella septichora, Mauzóleum, 5. számú sírkamra (baptisztérium) és Bazilika. A terület 3d-s rekonstrukciója és az épületek pontos elhelyezkedése a Cella Septichora látogatóközpontban megtekinthető. Erről a területről vette át az akkori délebben fekvő római település az elnevezést. Később a püspökségi székhely kiválasztásánal fontos volt, hogy a terület jelentősebb római város helyén feküdjön, valamint az ókeresztény jelenlét is meghatározó volt. 1009-ben a város már Quinque Ecclesiae néven jegyeztetett be az alapítólevélbe.

Feltételezik azonban, hogy a város-Sopianae és a temető-Ad quinque Basilicas egy ideig még párhuzamosan élt. A római elit elvándorlása és a városfókusz északra tolódása következtében kopott ki a Sopianae név a használatból.

Pécs - variációk egy témára

Pécs és Szent Péter: Klemm Antal a Petrus név becézéséből von le következtetéseket: Petü, Pét + cse=Péterke. Szent Péter, a város és az egyházmegye védőszentje ilyen, kicsinyített formában tevődött át a városnévbe. A szláv lakosság pet=öt szavához való hasonlóság miatt a nézet követői ebből eredeztetik a Fünfkirchen típusú  későbbi elnevezéseket.

Peucini: Bonfiniék a Peuche formát vették alapul, s ebből a ch-t c-re cserélték. A Peuce név az ókorban a Duna-deltában lévő sziget neveként szerepel. Az ott élő népeket nevezték el Peucini-nek. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy a gótok által kiszorított népet a rómaiak a Dunántúlra telepítették volna.

Szláv "öt": A Quinque Basilicae-nek valószínűleg szláv fordítása is létezett, amit a környék szláv nyelvű népessége használt. A "Pet crvka" szerkezetből elhagyták a második tagot. A szláv nyelvben a "pets" kályhát, kemencét jelent. Ezt a környéki horvátok pec(e)-ként használták. A 7-8. században valóban éltek itt mészégetők, azonban tevékenységük jelentéktelen volt. Péca, azaz a barlang név pedig a sziklabarlangokra, vagyis ókeresztény kamrákra vonatkozhatott.

A legvalószínűbb, hogy az "öt" szó a latin mellett a korban karp és szatem-nyelvet beszélő népcsoportok által párhuzamosan használatban volt. A basilicae mellett tehát egy "köznyelvi" forma terjedt, ami az ötre utalt. A későbbi Peuche, Peech és Pech forma már ennek morfológiai fejlődése.

Pécs tehát az öt templom városaként ismert, németül máig így nevezik. Nevében hordozza az ókori településmag világörökségi jelentőségét. A templom ugyan már nem egyértelműen asszociálódik a Pécs formához, a puszta "öt" számmisztikai jelentését azért se rokonítsuk a város identitásával.

(A város egyik jelképeként ismert öt templom ábrázolása Zsolnay Júlia terve, amely számos, a városhoz kötődő intézmény és program motívumakét szerepel.)

•••PÉCS-ZÖLD•••"Ez nem egy zárt mátrix..."

Interjú Galambos Attilával a Zöld Fiatalok Egyesületről

A pécsi Zöld Fiatalok szervezetével először az egyetemen találkoztam, majd az elmúlt években számos megmozdulásukat figyelemmel kísértem. Úgy gondolom, mindenképpen említésre méltó törekvésüket, képviseletüket, minél több pécsihez el kellene juttatni. A szervezet vezetőjével való interjú-beszélgetés során többek között arra is kíváncsi voltam, milyen formában tudnak a hozzájuk hasonló zöld-civil egyesületekkel tágabb kontextusban kooperálni, létezik-e a városban tevékenykedő szervezetek között kommunikáció. A városvezetés által kezdeményezett Ökováros-ökorégió Program oktatási munkacsoportjában a jövőben tevékeny szereplővé váló egyesület tagja, Galambos Attila kérdésemre elmondta, hogy a ZöFi szervezeti tevékenységében is fordulópontot jelent ez a lehetőség. A szervezet működtetésében való részvételével  rendszeresen érzékenyíti az egyetemistákat a globális problémákra, a fair-trade és a környezettudatosság jelentőségére, az aktivizmus és a zöld szemléletmód ötvözésének szükségességére. A ZöFi hatéves múltra tekint vissza, és ez pécsi viszonylatban soknak számít. A fiatalok megszólítása az új feladattal most annyiban módosulhat, hogy a ZöFi más egyesületekkel és civil szervezetekkel közösen dolgozza ki oktatási programját az ökoprogram keretében. A különböző, pályázati forrásokból tevékenykedő nevelő- és fejlesztő csoportokra általában sajnos nem jellemző az együttműködés. Attila rávilágított arra, hogy ugyan az összefogás hiánya nehezíti sokszor az ugyanazon keretek között tevékenykedőket, mégis, a magyarországi városokhoz viszonyítva Pécs kiemelkedő eredményeket tud felmutatni a globális, természettudatos nevelés, a korai szemléletformálás és a különböző kreatív megoldások terén.

•Korábban félreértelmeztem a szerepedet a ZöFi-n belül, azóta kiderült, nem vezetője vagy az egyesületnek, hanem aktív részese. Mesélnél egy kicsit arról, milyen rendszerben működtök?


Nehéz úgy beszélni az egyesületről, hogy pozicionálnom kell magamat. Ezért is érdekes számomra ez az egyesületi forma. Nekem ebben életre szóló barátságaim születtek az idők során. Szilárd barátommal (Stallenberger Szilárd, A ZöFi grafikusa)például az egyesület miatt kezdtünk el nagyon jóban lenni, és ő olyan, akiért bármit megtennék. Egyszerűen nincsen a barátságunkban szünet, bár ő már nem él Pécsen. Ha találkozunk mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Nekem ez az egyesület. Ami nem úgy működik, mint egy munkahely. Olyan aktív tevékenység, amit a mindennapi életünkben csinálunk, bár nekem is ott van a főállásom, a többieknek ott van az egyetem. Azt elfogadom, hogy én tudom a legtöbbet az egyesületről, én dolgoztam benne a legtöbbet, de a fogalmával egyszerűen nem kompatibilis a hierarchikus szereposztás.  Hiszem azt, hogy ha összejönnek emberek, a közös tevékenységhez közös munka kell, nem léteznek, és nem létezhetnek hierarchikus fogalmak. Akkor az egyesület nem létezne. Ha egyedül maradnék, nem lenne Zöld Fiatalok. Amikor mélypontok voltak, akkor is valami mindig tovább lendítette a dolgot. Valahogy mindig alakult egy csapat, vagy több csapat, akik Zöld Fiatalok néven tevékenykedtek. És azért változott ennyit az egyesület arca, mert soha nem az határozta meg, én mit akarok, hanem hogy éppen milyen emberek vannak az egyesületben. Amikor egy kicsit radikálisabb egyéniségek jöttek, radikálisabb dolgokat tudtunk megvalósítani. Most inkább az oktatás iránt fogékony és érdeklődő emberek vannak, így errefelé orientálódunk.


•Ez az anti-hierarchikus működésmód más egyesületeknél is meghatározó?


Nem, ez nem ilyen. A civil szféra egy nagyon széles spektrumon értelmezhető dolog, sokféle működési struktúrával, attitűddel, céllal. Vannak formális és baráti alapon szerveződők. És vannak a lazább csoportok, ahol valamiféle aktivitás miatt nincsenek ilyen keretek. A ZöFi is így alakult. Nem egy elnökségi grémium hozta össze, hanem néhány egyetemista, akik így akarták elmondani a véleményüket a világról.


•A ZöFi kifelé-befelé nyitott. Gondolom azért is, mivel elsősorban egyetemistákat szólít meg.


Nyitott, bárki csatlakozhat, viszont nagyon komoly alapvetéseink vannak. Egy újságíró barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy annyira nem is vagyunk azok. Például határozottan vagyunk antirasszisták, homofóbia   és idegengyűlölet ellenesek. De nem is jó, hogy ha valami ellen határozzuk meg magunkat. Ez a szervezet nagyon emberbarát. Előfordult, hogy olyan fiatal került az egyesület közelébe, akinek rasszista kijelentései vagy bármilyen kissebséget szidó kijelentései voltak. Mindig komolyan elbeszélgettünk velük, nem hagytuk annyiban a dolgot. Ebből a szempontból tűnhetünk zártnak, mert lehet valaki lelkes környezetvédő, ha mellette az emberi jogokat meg gyalázza. E miatt az ellentét miatt nem tudna integrálódni.


•Ez a komplex alapvetés az egyetemi jelenlétetekben is megjelenik, az érzékenyítés a környezettudatossággal, az emberi jogok és a fair trade gondolatával együtt van jelen. A globális neveléssel például az említett szemléleti egyensúlytalanságokat is tudjátok kezelni.


Inkább egyfajta problémafelvetést szoktunk kínálni ezekkel a tréningekkel és foglalkozásokkal, amiket csinálunk. Szoktunk arra vigyázni, hogy ne higgyük mi sem azt magunkról, és róluk se higgyék azt, hogy mi a bölcsek kövének a hordozói vagyunk. Nem tudjuk az igazságokat. Inkább egy olyan látásmódot adunk, amely látásmódban ezek a helyzetek problémaként megjelennek. Sőt, nem is kifejezetten problémákra szoktunk fókuszálni, inkább gócpont-szerűségekre. Például hogy a kereskedelem önmagában nem egy rossz dolog. Csak ahogy működik, abban lehet kritikát megfogalmazni. Vagy ahogyan emberek Magyarországon beszélnek a cigányokról, az számos módon kritizálható. A cigányozás már egy olyan cselekedet, ami megkérdőjelezi azt a beszédmódot, ahogyan a cigányságról beszélnek, mint társadalmi problémáról. Elfogadom, hogy a konfliktusok forrása a mélyszegénységben élő cigányokkal összefüggésben áll, de azt, hogy cigánybűnözésről beszélünk, nem tudom elfogadni, illetve hogy a "cigány" szó valamiféle viselkedésmintára utaljon, arra, aki lop, csal, verekedik, akitől félni kell. Egy bonyolult kulturális népcsoport, illetve népcsoportok helyett.


•A LÉPJ programról mesélnél egy kicsit?


Az Ökováros-ökorégió programon belül, ami egy városi fenntarthatósági program, szeretne a város egy oktatási projektet. Az Ökováros-ökorégió Alapítvány és a pécsi zöld körök kidolgoztak közös munkával egy oktatási projektet, amiben öt civil szervezet vesz részt: a Zöld Híd Alapítvány, a Pécsi Zöld Kör, a Tudatosan a Környezetünkért Egyesület, az Ökováros-ökorégió és mi. Ez a LÉPJ (LÉgy Pécs Jövője), aminek az a célja, hogy környezettudatos szemléletmódot bemutató oktatási programot vigyünk be a pécsi oktatási intézményekbe az óvodáktól az egyetemig. Gyakorlatilag a teljes közoktatási szférát le szeretné fedni. Viszont itt inkább a természetvédelem az, ami megjelenik kérdésként. De ezeket nem lehet szétválasztani. Az emberi jogokat, a környezetvédelmet és a természetvédelmet. Itt inkább a természetre fókuszálunk. A környezetvédelem számomra a tágabb értelemben vett környezetünket jelenti. Ebbe be bele tartoznak az emberek,  a szociális érzékenység, a társadalmi és globális kérdések. A programban a természettel való harmonikusabb együttélésre koncentrálunk. De az emberi jogok sem maradnak ki feltétlenül, például a tudatos fogyasztás határozottan benne van. A középiskolás-egyetemista célcsoport például már egy nagyon komoly fogyasztói réteg, de már az óvodások is részt vesznek a fogyasztói társadalomban, hiszen a  hisztifaktorra - amikor a gyerek követel valamit a reklám miatt - gyönyörűen építenek rá marketingstratégiákat.

•A programban munkacsoportként működtök, vagy kooperáltok?


A hosszútávú cél az, hogy az óvodás projekt megalapozza az általános iskolásat, az a középiskolásat és végül az az egyetemi projektet. A mi feladatunk, hogy középiskolákban és az egyetemen tartsunk programokat. A PTE-BTK Filozófia tanszéke fogadta be az egyetemi részt, a Babits gimi a középiskolait, de beszéltünk már több középsulival és szeretnénk minél több helyre eljutni.Nyilván az egyetemen akadémiai szinten beszélünk a környezeti etikáról. Bonyolult filozófiai szövegeket olvasunk és ezeket próbáljuk értelmezni, amihez ideális esetben kell egy korábban kialakult kép a hallgatók fejében, hogy ne legyenek teljesen elutasítóak a témával kapcsolatban.  Az embernek már legyen valami előképe arról, hogy a környezet nem eszköz, hanem valami élő dolog, amire az emberi tevékenység nagyon durva hatással van.


•Tehát ez egy több generációra kiterjedő stratégia.


Igen. Óhatatlan, hogy kooperáljunk egymással, mert ez a terv.


•Mit gondolsz a pécsiek szemléletváltásának a ritmusáról? Ez a program hogyan fogja esetleg megalapozni vagy hatványozni a folyamatokat?


Pécs jó hely abból a szempontból, hogy sok civil szervezet dolgozik. Sokat mozgok közöttük, látom, hogy sok embert nagyon komolyan érdekel. Sokan ebből és ezért élnek, minden energiájukat ebbe fektetik. A barátaim is alapvetően ilyen szemléletűek. A tudatos vásárlás például egyre fontosabb lesz, az otthon főzés, a méltányos kereskedelem támogatása. Alapvetően bizakodó vagyok. Jó megosztani, mit, hol vettél, mit főztél, mit hozol ki a pénzedből.  Pécs abból a szempontból is jó, hogy nagyon sok program van, ahol ez kérdésként előkerül, és olyanokat is érdekel, akik alapvetően nem környezetvédelemmel foglalkoznak. Azt, hogy ennek milyen széles a bázisa, pont azért nem tudom megállapítani, mert nem látom kívülről. Az érdektelenséggel és ellenállással azért találkozom én is a munkám során: a "nem érdekel, mert nem tehetek semmit" vagy az "állatok addig érdekelnek amíg a tányéromra kerülnek" szöveg előfordul azért az iskolákban. Például itt, ahol ülünk, van fair trade tea. Ami mondjuk öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Most választhatok.


•Ez azért párhuzamosan is zajlik. Ahogy az emberek elkezdenek tudatosabban gondolkozni, megváltoznak az igényeik és ezekhez igazodnak a szolgáltatások. Ez talán egy önmegtermékenyítő körforgás, ahogy előbb is mondtad, hogyan terjesztitek egymás között a lelőhelyeket, recepteket.
A Tükörben a Világ c. kiállításnak nagyon jó visszhangjai voltak. Nem tervezitek esetleg egy állandó helyszín létrehozását?


De, lehetne, csak nagyon sokba kerül. A Tükörben a Világ amúgy most is megy, éppen Németországban vannak, azt, hogy Pécsre mikor jön ismét, nem tudom. A Pécsi Zöld Körnek van most egy ilyenféle kiállítása. Nem tudom, hol tartanak benne, de kicsit hasonló, mint a Tükörben a Világ, csak inkább a természetre koncentrál. A mi kiállításunk azért volt egyedülálló, mert három olyan tényező játszott közre benne, mint a Zöld Fiatalok, akik a gondolatiság megteremtői, a Cellux csoport, akik láthatóvá tették ezt és az Ökopak, akik finanszírozni tudták ezt az egészet, ami szinte egyedülálló volt Magyarországon. A pesti zöfis lányoknak volt egy elképzelése, volt kapcsolatuk a Cellux-szal, és több éves munka állt már mögöttük. De az Ökopak nélkül nem tudom hogyan jött volna létre, hiszen nem volt könnyű megépíteni a kiállítást. Remek háttérgárda és összmunka eredményével sikerült létrehozni, aminek egy jelentős részét ők biztosították. Profi csapat dolgozott rajta, bonyolult elektronika és installációs szerkezetek voltak ebben. Emiatt is sok pénz lenne állandósítani, működtetni.


•A Screaming for Change programotokról is mesélnél?


Ezt mindenképpen szeretnénk megvalósítani, de nem a ZION keretein belül, annak bizonytalan jövője miatt. A Screaming for Change-et valójában egy pályázat miatt írtuk meg, de különböző részei már korábban megfogalmazódtak bennünk. Sikeresen is haladtunk egy facebook-szavazáson, de sajnos az első ötbe való bejutásunk után nem kaptunk pénzt a megvalósításra. A Screaming for Change lényege, hogy fiatal zenészeket bevonva fogalmazzunk meg társadalmi kérdéseket. Arra szerettük volna ösztönözni a pécsi zenészeket, hogy dalaikban olyan témák jelenjenek meg, amelyek valamely társadalmi problémára reagálnak. A kritika az volt ezzel a tervvel szemben, hogy miért kellene ilyen programot megvalósítani, hiszen a zenészek alapvetően érzékenyek a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban. Ez a pályázatunk teljes félreértése volt. Mi, akik évek óta foglalkozunk tréningekkel és meg tudjuk fogalmazni ezeket a kérdéseket, segíthettünk volna abban, hogy a fiatal zenészek is meg tudják ezt tenni, és be tudják mutatni a számaikban, hogy ezen keresztül megszólítsák a kortárs csoportokat.


•Ebben hihetetlen potenciál rejlik. Nem tudjátok esetleg a zenésztársadalmon belülről véghezvinni a kezdeményezéseteket?


Ezen dolgozunk éppen. A gond, hogy az elképzelésünk megvalósításához szintén sok pénz kell. Próbáljuk motiválni a zenészeket demófelvétellel stb. Biztos máshogy is lehetne. Most, hogy változásban vagyunk, talán erre is lesz már energiánk és a zenészeket is jobban meg tudjuk közelíteni.


•Külföldön a zenésztársadalom már évek óta beilleszti ezeket a törekvéseket.


Igen, ott teljesen máshogy működnek. Foglalt házakban tudnak próbálni, évtizedes múltja van a kritikai gondolkodásnak és a kritikai gondolatok zenében való megfogalmazásának. Hány olyan magyarországi zenekart tudsz mondani, akik határozott kritikai véleményt fogalmaznak meg a szélsőjobboldali zenekarok kivételével? És ennek a szélsőjobbos hálózatépítésnek nem látjuk az ellenpólusát. Talán az Anima Sound System próbálkozott társadalmi kérdésekkel, a Hétköznapi Csalódások és még néhány punk zenekar, akik csak néhány embert tudnak megszólítani. Ez azonban nagyon kevés.


•Azzal kapcsolatban lennék kíváncsi a véleményedre, hogy szerinted ez a folyamat itt nálunk, akár Pécsen, el fog-e érni egy kritikus pontot, ahol az említett szegmensek rákényszerülnek majd arra, hogy kövessék a szemléletváltozás igényeit? Vagy a zenészek ráéreznek-e majd arra, hogy ezt az energiát közvetíthetik? 


Nem tudom, az a jelentős tömeg azonban amely popfogyasztó és nem érez késztetést ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, nem hiszem, hogy integrálódni tudna egy ilyen folyamatba. Ez annál komplexebb. És a magyar zenei közeg pedig kifejezetten a fogyasztásra van beprogramozva. Ezek a magyar popzenei produkciók ugyanolyanok, mint a boltok polcain lévő többi termék. A magyar popzenészeket nem érdekli a zene vagy szöveg amit előadnak. A művészet egy információval megtöltött eszköz. A popiparnak nincs ilyen funkciója.


•Azok a fiatalok, akik már most rá vannak csatlakozva a médiára, van esélyük?


Hogyne. Ez nem egy zárt mátrix. Lehet, hogy kell hozzá mázli, szubkultúra, divat, hogy az ember érzékenyebb legyen a világban zajló folyamatokra Ezért kell számos frontot építeni. Az oktatást, a művészeteket, irodalmat, fair trade-et, biciklis kultúrát. Én nagyon bizakodó vagyok. Itt a tulaj azért ad fair trade teát, mert azt gondolja, hogy az jó, és nem azért, mert divat, vagy fogyasztói elvárás. A mi szüleinknek a természet még eszköz volt. Mi már máshogy gondoljuk, mert a csapból is ez folyik, mert divat zöldnek lenni stb. Mi hozzájutottunk ezekhez az információkhoz, és a mi gyerekeink már ebben a szellemben lesznek nevelve. Ezt a felelősséget kell terjeszteni.

Remélem ezzel az interjúval én is hozzájárulhatok ehhez. Köszönöm a beszélgetést.

•••PÉCS-KULT•••A 13-ak sétánya

Pécsen az Aradi vértanúk útjának történetével megidézzük az október 6-i eseményeket. Ha valaki ebben a csodálatos időben adózni szeretne a hősök emlékének, sétáljon végig az Aradi vértanúk útján, keresse fel ezt az emlékhelyet. 

Adalékul a sétához álljon itt egy kis összefoglaló a terület történetéről, az út megépüléséről és a szobrok elhelyezéséről. 

A városfal északi vonulata mögötti telkeken az 80-as évekig kis házak, viskók támaszkodtak a kőfalhoz, hátsó kertek és bozontos udvarok rejtették a páratlanul jó állapotban fennmaradt falszakaszt. Ekkoriban még nem létezett a most ismert és használt út, amely az Egyetemvárost és az alagutat köti össze. A terület rendezésének, a Barbakán és az 1 km-es fal kiszabadításának igénye már a 30-as évek városrendezési törekvéseiben felmerült. A mai nevét 1949-ben elnyerő közlekedési artéria eredeti neve Petrezselyem utca volt. Erre való megemlékezésül áll az út nyugati végén Gellért B. István Petrezselyem-kútja. (Fontos: a régi Petrezselyem kút az út másik, keleti végében áll, melyet ma Vöröskő kútnak hívnak!) A terület rendezése elkerülhetetlenné vált az urbanizációs növekedés miatt. Szükségessé vált egy, a nagyobb forgalom áramoltatására alkalmas kelet-nyugati vonal, amely a mára ismét elzárt belvárost megkerülve jelentős súlyponttal rendelkezik. Ez a főút a korábbi épületek elbontásának és a terület rendezésének, a várárok feltöltésének munkálatai után épült meg. Az eredeti nyomvonal ma a felső, meredeken felhúzódó utcácska, amelyen az aradi vértanúk szobrai sorakoznak. El lehet mondani, hogy Pécs esetében ez a rehabilitáció urbanisztikai bravúr volt. Nem minden városunkban sikerült ennyire összehangolni a kulturális, az infrastrukturális és zöld igényeket. 

Essen néhány szó a hősök panteonjának tekinthető sétányról: 1991-ben alapítvány alakult a szobrok elhelyezésének céljából. Miután a talapzatok a helyükre kerültek, a neves szobrászművészek munkáit sorra helyezték el rajtuk. Az elsőt 1991 október 6-án állították, amely Trischler Ferenc, Damjanich Jánost ábrázoló alkotása volt. Ezt követően egészen 1997-ig zajlottak a szoborállítások. A tervezőművészek (Tischler Ferenc,  Nádor Edina, Kolozsi Tibor, Sütő Ferenc, Rigó István, Bencsik István, Böszörményi István, Rétfalvi Sándor) munkáit mindig egy-egy adományozó részvételével és támogatásával avatták fel.

A 80-as 90-es évek meghatározó városformáló mestere, Dévényi Sándor és társa, Kistelegdi István tervezői munkája fontos posztmodern emlékhelye Pécsnek. Aki teheti, tegyen kitérőt a sétányra, ahonnan nem mellesleg nagyon szép rálátás nyílik a székesegyházra és a városfalra.

•••PÉCS-URBÁN•••Séta a XX. században

BAUHAUS - PÉCS - ZSIDÓ NEGYED

A következő sorok egy kis ízelítő, illetve invitáló szándékkal is íródnak. 

A mai délutánon egy kis csapattal nekieredtünk, hogy aktiváljuk mentális térképünkön a belváros délkeleti részét. Két óra alatt Pécs XX. századi városfejlődésének egy fontos jelenségét jártuk körbe, az 1920-as, 30-as évek építészeti jeleinek megfejtési szándékával. A séta során a belvárosi Bauhaus bérházakat és a zsidó negyedet kutattuk. A Forbát-házba bejutva, azt belülről is megtekintettük, art deco-s és 2010-es látnivalókat is beemeltünk a körbe. 

Pécs a két világháború között egy nagy lehetőséget szalasztott el, amikor Forbát munkásságát, berlini és bauhaus-os szakmai előéletét nem becsülte. Ennek ellenére 1933 és 1938 között visszatért szülővárosába, és számos nyomot hagyott a fejlődő, modernizálódó városképen. A Bauhausról és a pécsi szálakról, a zsidó kultúráról és sorsról, a város formálódó identitásáról szóló séták hétvégente indulnak a Széchenyi térről. 

A sétasorozat akár a pécsieknek, akár a vendégeknek számos újdonságot tartogathat. Az 1-es túra a fent körvonalazott koncepció alapján a belvárost, a 2-es a mecsekoldali Bauhaus villákat járja körbe, amelynek során egy rövid sétával hét épületet tekintünk meg. Villákat, családi házakat és az ún. Bauhaus-háromszöget. Forbát Alfréd és Molnár Farkas munkáinak nyomába eredve kiegészíthetjük a belvárosi kört, és talán ennek az építészeti periódusnak érdekesebb arcára derül fény. Fentről pedig az urbanisztika szemüvegén át tekintünk végig a város fejlődésén, rálátásunkat élesítjük, panorámafürdőzünk.

A hamarosan induló 3-as túra a XX. század második felével fog foglalkozni. Bringával kötjük össze az alvó városrészeket, többek közt a "pizsamaházakat", "tévéházakat", Magasházat, egyetemi és uránvárosi szálakon az 50-es évektől napjainkig. 

Mind a három sétára sok szeretettel várlak! 

Részletek a Facebook-on és a Vezetések menüpontban.

•••PÉCS-ZÖLD•••Forráspont a Nappali bárban

Még jó, hogy a harmadik alkalomról már értesültem. Így a negyedikről sem maradtam le. Az alternatív építészeti módszerekben, az önfenntartó gazdálkodásban, a városi közösségek átalakulásával kapcsolatosan és a tegnapi estén a kék gazdaság kérdéseiben kaphattunk eddig továbbképzést, illetve iránymutatót a Szép Tamásék által kezdeményezett előadássorozaton. A diskurzusok forrása a napjainkban egyre inkább radikalizálódó kívánalom, vágy, ösztönös érzés a fenntarthatóság és organikus, szabad élet lehetőségére. Pécs hihetetlen potenciálokkal rendelkezik, nemcsak a különböző zöld egyesületek és alapítványok, hanem a civilek aktivizálódásának, összefogásának tekintetében is. Ezt lépten-nyomon tapasztalom, mint ahogy azt is, mennyire nehéz az egyéni törekvéseknek hangot adni. A fórum, amely az aktív, környezetükért felelősséget vállaló, kreatív lakosokat az egyes témákban kompetens szakmai képviselőkkel, döntéshozókkal hozza össze, nem kisebb feladatot vállal, mint végre teret adni az egyéni/személyes döntések és gondolatok megvalósulásának, kinyilvánításának.

Az Átalakuló Városok Mozgalmának bemutatását kifejezett inspiráló várakozás előzte meg részemről, amit a beszélgetés kissé meddő ritmusa enyhén letört. A téma azonban nagyon aktuális, és rendkívül fontos kérdéseket vetett fel a közösségi élet jövőjével kapcsolatosan. A lehetőség, hogy a mozgalom képviselője a város felé közvetítse a folyamat, a törekvés lényegét, sajnos nem valósult meg, ám remélem, aki jelen volt az eseményen mégis elkapott valamit. Az, hogy egy globális eredőjű, máshol már kitaposottabb úton járó mozgalom itt miért nem tudja magát képviselni, talán nem probléma, mint inkább időkérdés függvénye. Átalakulások nem történnek, hanem zajlanak, a szemléletváltásnak el kell érnie az érzékenyebb, felkészültebb emberekhez, akik talán még csak mérlegelik a folyamatokat, és a megvalósítás szintjén még innen vannak, személyes döntéseikkel azonban megteszik a nyitást. Ez talán a legnehezebb. A Fotelforradalom előadássorozat pont ehhez nyújt nagy segítséget.

Számomra például korábban nem volt egyértelmű, mi a különbség a kék illetve a zöld gazdaság között, milyen alternatívái lehetnek a kulturális leereszkedésnek az energiacsúcs megtörését követően, milyen kilátásokkal bír  a jelenlegi bolygómérgezés, milyen forgatókönyvei léteznek a következő tíz évnek, ha ezt így folytatjuk... Természetesen számos internetes cikk, tudattágító kiadvány és paráztató film lát el minket ezzel kapcsolatos információkkal, ám nem árt, ha például olyan szakemberekkel való személyes beszélgetésben veszünk részt,   ahol talán fogalmilag is helyre kerülnek a dolgok. A tegnapi estén Kiss Tibor, a pécsi közgázról és Boda Zsolt a budapesti Védegylettől élvezetes előadásukkal határozottan rendet raktak a gondolataimban. És nem elhanyagolandó tényező, hogy ezeken az előadásokon Pécs főépítésze, Csaba Ders is jelen van, hiszen ő az összekötő láncszem a kezdeményezések és a városvezetés között.

A Fotelforradalom sorozat egy követendő és élhető alternatívát vázol fel. Olyan önfenntartó, belső erőforrásokkal bíró rendszert, amelyben az élet emberi szükségletei nem függnek egy virtuális hatalmi, pénzügyi erőtől, és a lehető legminimálisabb terhet, szennyet, mérget, felesleget adják le. Szerintem már mindenki régóta ezekben a zöld gondolatokban hisz, vagy legalább ismeri a szisztémát. A megoldásokat azonban ténylegesen el kell sajátítani, a szaktudást ehhez hasonló fórumokon feltérképezni, a tapasztalatokat megbeszélni. Mindkét előadáson úgy éreztem, egy olyan generációnak (és gondolatközösségnek) vagyok a tagja, amely talán már rendelkezik annyi belátással, hogy valóban tudatosítsa a folyamatok iránti felelősséget és nyisson. Vagy a terjedő felszólítással: LÉPJen.

Az esték tematikusan és időben egybefoghatóak. Mindenkinek ajánlom, aki a rengeteg felhalmozódott információ megszűrésében és rendszerezésében támpontot keres, hasonló gondolkodásúakkal keresi a kapcsolatot, közösséget. Kövessétek a Facebook-on is, kéthetente a Nappali lehetőségteret ad. Használjuk ki!

•••PÉCS-GASTRO•••Egy kiadós spécsialitás

Akármilyen lelkesen gyűrtem neki magam a pécsi specialitások titkának, nem sok, kifejezetten helyi étel receptjére találtam. Ami viszont biztosan a város egyik találmánya és kedvelt fogása, az a Bánffy György színművészről elnevezett recept. 

A 2010-ben  elhunyt kiváló művész a Pécsi Nemzeti Színház tagjaként a 60-as években gazdagította a pécsi kulturális életet, és nyomát a róla elnevezett fogással is Pécsen hagyta. A szájíze szerint elkészített borjúmáj  a 70-es években is kifejezetten népszerű, divatos éteknek számított, minden, magára valamit adó vendéglő étlapján szerepelt. Ennek utánaeredve találtam egy helyet, ahol még a hagyományos módon készítik. És az igazat megvallva, a vendéglő is mintha azokból az időkben konzerválódott volna.

Lássuk, miként áll elő a "borjúmáj Bánffy módra":

Vadásszunk 2 szép borjúmájat (vagy vegyünk fel némi hitelt hozzá), valamint ruházzunk be 8db tojásra és 4 szelet füstölt szalonnára. Burgonyát, vöröshagymát talán otthon is találunk.

A hűtött májakat éles késsel centisre szeljük, bevagdalva, zsemlemorzsába forgatva pedig hirtelen barnára sütjük. Ha megkunkorodtak a szeletek, beléjük ütünk egy-egy tojást, ami így tükörtojássá sül. Sültrumplit, hagymát és tarajosra sült bacont körítünk mellé. A művész úr paradicsommal és paprikával fogyasztotta. Nehéz, kiadós étel, ha igazi húsélményre vágysz az Iparos kisvendéglőben megtalálod.

•••PÉCS-KULT•••Hamam á la Pécs

Ha a sokat hangoztatott mediterrán hangulatot keresed Pécsen, meglehetősen izgalmas feladatra vállalkozol. A városban sétálva számos jegy és jelenség bukkan elő a mediterrán identitás bizonyítékaként, amelyet oly sokan kutattak már. Leginkább azonban személyes megéléssel és némi történelmi ismerettel lehet megérezni valamit a város különleges határhelyzetéről. Pécs a Mecseknek dőlve, dél felé sütteti magát. Fél szemét a Balkánra veti, másikkal a régiót pásztázza. Ha megérint a balkáni forró szél, a török kor emlékeinek kisugárzása, az itt termő füge és szőlő íze, a nyáron csak estefelé felélénkülő városi élet, a korzózók, az utcazenészek, máris elképzelheted a jelenetet, amint betérsz egy hamamba, lemosni a nap porát, a stresszt. Hamamok, azaz török gőzfürdők a 16. században léteztek Pécsett, pontosabban három helyszín várta a lazításra, frissülésre, eszmecserére, vagy csak tisztálkodásra vágyókat. Ennek kultúráját, pécsi emlékeit szeretném bemutatni kedvcsináló gyanánt, hátha nem csak én ábrándozom egy új pécsi hamamról.

A fürdők rendkívül fontos helyszínek voltak. A test és lélek megtisztulásán kívül teret adtak a társadalmi élet alakulásának is. A török kultúra Pécsen való hosszú távú berendezkedését példázza az a tény, hogy a városban fürdőket, iskolákat is építettek. A fürdőknek két típusa jelent meg az országban: az ún. ilidzséket természetes forrásokra, termál kifolyásokra építették. Ezek többnyire Budapesten és Egerben találhatóak. A másik típus a hamam, azaz gőzfürdő.

Esterházy Pál így ír feljegyzésében, amikor Zrínyi hadjáratának vezéreként megismeri a várost: "Pécs igen kellemes vidéken fekszik, sok tiszt és katona azt állítja, hogy ilyet Magyarországon még nem látott. Földje mindenütt gabonában, takarmánynövényekben bővelkedik, kedves patakok ékesítik a réteket, s a gyönyörű szőlőskertek nemcsak szőlővel vannak tele, hanem különféle gyümölcsfákkal is. Láthatók itt almás-, veteményes-, és dinnyés kertek, bővelkedik a vidék fürdőkben felhasználható meleg vízben is. A belső város területe akkora, hogy véleményem szerint nagyságát tekintve felülmúlja az ausztriai Bécset is... Tizenhat mecset van a városban, melyek közül sok vörösrézzel, mások ólommal, s a legtöbb érclemezzel van befödve...A falakon belül két fürdő is van márványpadlóval, ércszökőkúttal és bolthajtásos kristályablakokkal díszítve. A tereken és utcákon is vannak még nem akármilyen munkával készült különféle szökőkutak, sőt az utcakereszteződések is többnyire négyszögletes kövekből készültek."

Elsőként Memi pasa fürdőjéről szólnék, hiszen ennek romjai ma is látogathatóak, ez a legismertebb a három közül. Memi pasa a 16. század második felében a mai Belváros szélén, a Ferencesek templomát dzsámivá alakítva, amellett fürdő építését rendelte el. A három helyiségből álló építményben az 1963-as feltárások folyamán egy masszírozó követ és csorgókutat is feltártak, melyek az utcaszinttől kissé lejjebb, restaurált állapotban láthatóak. Érdekes, hogy a környéken lévő termálvíz hiányában belső fűtőrendszerrel kiváló gőzfürdőt alakítottak ki, amelynek masszírozó termében egy nyolcszögű köldökkövön gyúrták életre a wellness-ezni vágyókat, a középső tepidáriumban pedig fűtött padokon lazíthattak a kizárólag férfi látogatók. Evlia Cselebi korabeli utazó így ír: "Fürdője - ti. Pécsnek - három van... Memi pasa dzsámija közelében van Memi pasa fürdője, kellemes szép épületű meleg fürdő, melynek fürdőszolgái mint a nap, olyan tenyerűek."

Ma már semmi nem utal a másikra, Kászim Pasa fürdőjére, kivéve a Széchenyi téren álló Gázi Kászim pasa dzsámijában elhelyezett két mosdómedencét, amelyeket ma szenteltvíztartóként használnak. A templom mellett, a mai bíróság épületének helyén állt a szintén hamamként működtetett közfürdő.

A legérdekesebb története azonban Ferhád pasa fürdőjének van. A pasa dzsámijának romjai közelében - amelyek egyelőre még egy építési teleknek látszó belvárosi területen láthatóak - a mai Király utcában állt az épülete. A fürdő ikerfürdő volt, amely egyedülálló Magyarországon. Egyik részét a férfiak, másikat az asszonyok látogathatták, kifejezetten tisztálkodási céllal. Evlia Cselebi feljegyzése szerint a fürdő nem volt népszerű a szegényebb látogatók miatt.

Zrínyi 1664-es téli hadjárata az egész középkori Pécset elpusztította. Ekkor semmisültek meg a török kori épületek, faragások, emlékek is. A pusztítás sajnos nem kímélte a fürdőket sem. Ferhád pasa fürdőjének helyén később a 18. század végén kétemeletes belvárosi ház épült, amelynek utódjában ma többek között a Nappali Bár és a Nap Hostel működik. Ha betértek, emlékezzetek a fürdőre is, és ábrándozzatok egy igazi, kupolás, üvegtéglás, gőzbe burkolózó pécsi hamamról...

•••PÉCS-URBÁN•••Valami készülődik...

Fenntartható, megtérülő, belső erővel rendelkező, független, kreatív, ökologikus, autonóm, élhető... A sor folytatható lenne a végtelenségig. A világban éppen az aktuális század nagy átalakulása zajlik. Vannak, akik az emberiség, a civilizáció nagy bummjaként gondolják el, vannak, akik csak a szokásos paráztatást látják benne. És sokan vagyunk, akik valóban éljük. Változás, vagy inkább átrendeződés, paradigmaváltás zajlik, ez biztos. Azt azonban, hogy a városlakó ezt miképpen tudja napi életébe integrálni, sajnos már szkeptikusabban látjuk. A kérdés jogos: mi módon fog a város átalakulni, a mostani, nem megfelelő, nem ökologikus struktúrák hogyan fognak megoldásokat, cselekvést kikényszeríteni. 

Pécsen az elmúlt időszakban sorra jelentek meg civil kezdeményezések, mozgalmak, amelyek mind a globális áramlatra csatlakoznak, és így egy izgalmas perspektívát nyújtanak az átalakulást szomjazó városlakónak. Most ezekről a mozgalmakról szeretnék nagyon rövid áttekintést nyújtani. Jelen vannak, taglétszámuk hatványozottan nő, példázva, hogy a személyes szférákban már megszületett az elhatározás: életmódot, gondolkozásmódot kell váltani a hosszútávú életképességhez. Lássuk tehát, hogyan csatlakoznak rá a mikroközösségek a kollektív-globális tudatosság kizöldüléséhez.

Egy, a pécsi színtéren már évek óta aktív egyesületről, a Zöld Fiatalokról azaz ZÖFI-ről hamarosan egy interjú keretében többet megtudhatunk. Annyit azonban előre vetítenék, miszerint legradikálisabban és szervezettebben ők képviselik a változás konkrét megvalósíthatóságának stratégiáit. A Greenpeace-hez hasonlóan jogi és gazdasági szinten is kiemelkedően megalapozott kezdeményezésekkel vesznek részt a zöld gondolkodás, a felelős élet és a fair trade eszméinek terjesztésében. 

Az alternatív, önellátó rendszerek megvalósítását terjeszti az Átalakuló Városok mozgalma, valamint a Szatyor közösségek is. Az ezekhez hasonló kezdeményezések a városokon belül alvó sejtekként várakozó erőforrásokat ébresztik fel, és szervezik össze. A kommunikációs formák egyre komplexebbé válásával szinte minden szegmenshez eljutnak, és azokat szólítják meg, akik akár ugyan még nem tettek semmit a megvalósításban, azonban eljutottak már az ökotudatosság szintjére, és van bennük annyi előrelátás, hogy féljék a jövőt. Pécsen is egyre nő körük, alternatív fórumaikhoz egyre többen csatlakoznak. 

Az Átalakuló Városok mozgalom kifejezetten a helyi erőforrások felébresztésén és összehangolásán dolgozik. Az embereket kapcsolódni tanítják, a passzív állampolgárság helyett felelős és bizalmas közösségi szerepet hangsúlyoznak. Ez hazánkban egy különösen nehéz feladat. Tudjuk, miért. Ezért sem meglepő, hogy tagjai főképpen a fiatalokból és a fiatalabb családokból toborzódnak. A Szatyor közösség pedig ennek egy alternatívájaként kifejezetten a helyi termékek helybéli felhasználásával, terjesztésével kívánja a városközösséget önellátás típusú belső keringésbe vonni, leválasztani a függő és nem-fenntartható élelmiszerbeszerzési módokkal szemben.

Gazdaságilag ezek a belső rendszerek nyilván egy alternatívát jelentenek a multi-giga-globál függőségi és hatalmi láncolattal szemben. Még nem igazán láthatjuk a folyamatok lefutási irányát, az azonban nem elhanyagolható tényező, hogy a folyamatok az elmúlt fél évben rendkívül felgyorsultak. Olyan információk is eljutnak a hétköznapok emberéhez, amiből sok mindent ki lehet következtetni az alternatív mozgalmak motivációjáról, vagy akár az évtizedek óta lappangó és szubkulturális tevékenységek kiterjedésének okairól.

Én kifejezetten üdvözlöm a Pécsen szerveződő zöld közösségeket. Mindenkinek a fejében vannak az ökotudatossággal kapcsolatos elgondolások, látunk a városban (sajnos csak) néhány helyen szelektív gyűjtőszigeteket is, sokak azonban nem igazán tudják még megvalósítani a teljes önellátó rendszerben való életmódot. Ezek a mozgalmak azonban el fognak jutni egy olyan kiterjedtségi fokra, ahol már tényleg érdemes az adott mikroközösséghez csatlakozni, abba saját értéket, tudást, erőt beadni, és onnan a létfenntartáshoz szükséges energiákat kivonni.

Ezen mozgalmak mellett nemrég a híres-hírhedt Occupy-szerveződés is megjelent a pécsi színtéren. Érdekesnek tartom, ahogyan a hatalmi-gazdasági globalizáció ellen az információs globalizáció segítségével az ébredő közösségek fellépnek. És kíváncsian követem a változás újabb jelenségeinek felbukkanását, az alternatívák pécsi szerveződéseit. Talán végre ráébredünk arra, hogy ha nem változunk, olyan függőségben maradunk, ami rövid távon már nem fenntartható. Én minden nap törekszem, nem mindig sikerül, de egyre inkább beépül az életembe a kívánalom: kapcsolódni.

Ajánlom: http://lmv.hu/atalakulo-varosok

              http://pecs.zofi.hu/

              http://www.zold-hid.hu/

              http://tudatoslet.hu/index.php/zoeld-haztartas/724-bevasarlo-koezoessegek-orszagszerte

              http://www.facebook.com/OccupyPecs

              http://www.kulturaliskreativok.cc/

A városlakóknak pedig egy szomorú hír: az általunk szelektál hulladékot sajnos nem hasznosítják újra. Ezt a problémát remélem a város vezetése hamarosan megoldja...

Arra is gondoltam, hogy Pécs ezernyi ismerőssége helyett ennek a folyamatnak a nyomába eredek, közvetítem a változást. Többet segítek nektek, mint ha minden nap kaptok valami nyalánkságot. Talán csatlakozhatunk együtt ehhez a már régóta zajló diskurzushoz... 

•••PÉCS-KULT•••"Csilingeltek ám..."

Néhány ház falán rejtőző kampó, egy sínpár sárga macskakővel, a Corso étterem bejárata feletti dombormű csak néhány jel, ami arra utal, hogy a városban egykor villamos csattogott. A legendás pécsi villamos története mindig is érdekelt. Sosem láttam, sosem kapaszkodtam fel rá, sosem hallottam amikor végigzörgette a Király utcát, mégis, a városban elevenen él az emléke. Kíváncsi lettem. 

Pécs hegymenetes város, ahol nehéz elképzelni az emelkedőn kapaszkodó szerelvényeket. Mégis két vonallal rendelkezett, igaz azok sem mentek a Széchenyi térnél feljebb. Az első szerelvény 1913. október 20-án gördült ki, az utolsó pedig 1960. augusztus 31-én. A közben eltelt majd 50 év alatt a járatok a fővonalon akár 5 percenként is jártak. A K-Ny irányú fővonalból a Széchenyi térnél ágazott le a Főpályaudvarig tartó másodvonal. Nem lévén tősgyökeres pécsi, csak a mesék beszélnek nekem a legendás utazásokról. Hogyan kellett elkapni a villamost, hogyan lehetett nyáron a belvárosból kilógni rajta a Zsolnay-gyár melletti Balokány fürdőjébe, hogyan ébredt másnaposan az ismerősöm apja, miután rendre elfelejtett leszállni, és akit emiatt "remizes Janiként" emlegettek, valamint a Király utcán mit jelentett a csattogó-zörgő-csilingelő járat. 

Ami viszont sokkal jobban izgat, hogy vajon újra elindul-e a kötöttpályás élet a városban. 2010-ben két megvalósíthatósági tanulmány is született, amelyek megírását uniós forrás fedezte. Ezekben felmérték és kidolgozták egy lehetséges villamosvasút-hálózatnak a pécsi tömegközlekedésbe való integrációját. Ez a vonal nem a régi rekonstrukciója lenne, hanem egy teljesen újragondolt koncepcióval Uránvárost és a Zsolnay Negyedet, valamint a Belvárost és Kertvárost kötné össze. Pécs É-D irányból hegyvidék, amelyet a vasútvonal lezár a többi, főként kertvárosi városrészekről. Két forgalmas átjárón kívül nemigen akad más lehetőség az át-ill. bejutásra. A villamos remek megoldást kínál arra, hogyan lehetne megoldani az összekötést kizárólag buszforgalom nélkül. Az eredeti tervek 2015-re kivitelezték volna az összekötő vonalakat. Sajnos 2010-es tervezés óta nemigen haladt előre az ügy. Én azért naivan és lelkesen várom az első szerelvényt, ha csak a 2020-as években jön is.

Ilyen volt, 13 másodpercben: 

•••PÉCS-ZÖLD•••A pécsi tenger

Láttátok már? Nekem a Kikeletben mesélte egy pincér, hogy a hotel teraszáról el lehet kapni. Novemberben és kora tavasszal gyakoribb a jelenség, amikor reggel a város teljesen betakarózik a sűrű ködfelhőbe, tornya se látszik. És míg a napi városlakó botorkál a szürkeségben, a Mecsekben ragyog a nap! Tehát kivártam. Egy reggel a ködből felsejlett egy erdődarab fényben ragyogó maszatja. Nekieredtem, hátha ez az a pillanat. Pécset sok szögből láttam már odafentről, perspektívák százainak kínálkozik a távlat, de ez valami különlegeset ígért. És a város helyén tényleg ott kavargott, hullámzott a köd. Utánanéztem, mi okozza ezt az időjárási jelenséget.

A pécsi tengert szakszóval inverz ködnek nevezik. Az inverziót a magasabb és hidegebb légréteg valamint az alacsony és meleg réteg felcserélődése okozza. A reggeli órákra jellemző jelenség oka, hogy a hajnali órákban nagyon lehűl a földfelszín, és a 100 méterrel magasabban fekvő légrétegeknél hűvösebbé válva nem engedi felfelé áramolni a levegőt. Az megakad a felette tanyázó, kisebb sűrűségű rétegben, és a levegő nedvességtartalma a földfelszín közelében válik ki köd formájában. Mintha felhő képződne, csak idelennt. Sajnos a kéményfüstöt és a szmogot is lent tartja, de délelőttre általában már fel szokott oszlani.

 Ha nem szeretnél korán kelni, elég ha a Tettyére sétálsz fel, onnan is gyönyörűen mutatkozik. 

Kép: www.idokep.hu

        www.pecsu2.eu

        www.hvg.hu

•••PÉCS-URBÁN•••Táguló városkép, avagy a fókusz eltolása

A Bauhaus nyomában 1.


Ebben a poszt-sorozatban a város identitását kereső perspekívákat, szólamokat, urbanisztikai diskurzusokat, valamint a kevésbé ismert dolgokat szeretném bemutatni, hogy felfedjük Pécs rejtőző arcait. Mi érdekli az idegent, és mi érdekli a városlakót? Mit akar látni, mit akar kapni az, aki Pécset szeretné megismerni? Avagy mit takar el előlünk a Belváros?

Az  ókeresztény, török, középkori és századfordulós épületek mindig is a város kulturális értékeihez tartoztak, meghatározták a látogató számára kötelező stációkat. Ha azonban valaki egy városba érkezvén annak jelenvalóságát, hiteles atmoszféráját és életét is szeretné megismerni, látóterébe kell emelnie a Kertváros paneleit, a magasházat, a perifériákat, a Belvároson kívüli területeket is. A Mecsekből a városra tekintve ugyanis az első, amivel az utazó szembesül: Pécs Janus-arca. Természetesen ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen városaink legtöbbje rendelkezik óvárosi, frekventáltabb, kulturális értékekben gazdagabb, valamint periférikusabb, elhanyagoltabb vagy éppen intimebb területekkel. A test működéséhez elengedhetetlenek a belső szervek kevésbé esztétikus és kevésbé frekventált rendszerei. A 2010-es évben lezajlott urbanisztikai transzformációk léptéke csak a századforduló vállalkozásaihoz mérhetőek. A városon azóta csak a bányászat következtében gombamódra kinövesztett panelterületek végeztek komolyabb beavatkozást. Most annak a perspektívának az aktualitásával találkozunk lépten nyomon, amely a városok centrum-periféria skizoiditásának kérdéseit próbálják feltárni. Az integráció, a fókusz eltolása Pécs esetében az uránvárosi városrésszel már kedvező képet mutat. Van azonban egy másik szál is, ami által tágulhat időképünk, és aminek segítségével a város múlt századi életét is kulturális értékeink sorába szőhetjük.

E szál most vezessen minket az építészet felé, ahol a Pécsről való gondolkozásban jelentős kezdeményezések zajlottak az utóbbi években: Kritikai minták c. kiállítás, EL/AWAY  projekt, Kelet-Nyugati Átjáró konferencia és fesztivál valamint még számos esemény, civil kezdeményezés dolgozott és dolgozik azon, hogy a város identitását meghatározza, két arcát egymás felé fordítsa. Ezek a sorozatok éppen a kulturális tudattágítás eszközeivel igyekeznek beemelni és történelmivé tenni a 20. század nyomait, valamint a kortárs jelenségeket. Ez természetesen mindig generációs feladat is. Nemrég például "felfedeztük" Bauhaus-örökségünket. Örülvén ennek az új rokonságnak, kezdjük a tágítást valami kedvcsináló csemegével.

A Kalliwoda-villa, egy dal a Mecsek oldalában:

Pécs sokáig rejtegette a nagyközönség elől a Bauhaus műhelyéből származó értékeit, egészen a 2010-es év nagy kiállításáig, aminek folyományaként Pécs a köztudat számára is felkerült a Bauhaus térképre. És nem is akármilyen súllyal. Az iskola legnagyobb nevei ugyanis a dél-dunántúli városhoz kötődnek. Innen indult többek között Breuer, Forbát, Molnár a világhír felé. A "Magyarok a Bauhausban" program által sok, a városban lappangó információkincs látott napvilágot, valamint egy rövid bemutatófilm is terjeszti Pécs kuriozitását e téren. 

A mögöttünk álló tavaszias hétvégén tettem egy sétát kedvenc Bauhaus épületemhez. Az ég annyira kék volt, hogy szerettem volna ilyen háttér előtt is megcsodálni. Nem tudok elmenni előtte a nélkül, hogy ne köszönteném. Sokakat egy old-school balatoni nyaralóra emlékeztet, vannak, akik viszont észre sem veszik a szomszédos órmótlan épületek rátelepülésétől. A Kalliwoda-villa azonban a legtöbb ember figyelmét felkelti apró, rafinált képzésű tömegével, fehér-kék színvilágával. Róla mesélnék egy kicsit a Bauhaus épületeket bemutató sorozat első részeként.

1939. Forbát Alfrédot felkeresi Kalliwoda Olga, híres énekesnő, és férje, Kürschner Emánuel zeneiskola igazgató megbízás ügyében. Forbát a megbízást elutasítja, mivel a tarthatatlan politikai helyzet miatt az országot már korábban elhagyni kényszerül. Svédországba emigrál. Ennek okán Molnár Farkasé lesz a munka, aki a hétvégi nyaralónak szánt épület tervezésével Pécsen is rajtahagyja kézjegyét. A Kalliwoda-villa számos, a tervezőhöz és az iskolához köthető jegyet felmutat, ám mindezt egyfajta játékos kreativitás megoldásaival. Emblematikus volta azért is kiemelendő, mert Molnár egyik kései munkájáról van szó.

A megrendelő művészházaspár, az épület mai alakja és az eredeti alaprajz egy részlete.

Az épületet lekottázva érzékelhetjük, mennyire specifikus kivitelezésről van szó. A zenész házaspár életmódjára szabott terek rendhagyóak, még a Bauhaus-vonalon belül is. A homlokzaton elhelyezett ikon  a művésznő nevét és hivatását szimbolizálja, KO és violinkulcs szimbiózisában. A bástyaszerű sarokelem az alaprajzban egy basszuskulcs hasvonalát követi, a belső térben a zongora pódiumának jelölvén ki az ívét. A nappali és az étkező falát eltolva pedig kényemes mini koncertteremmé volt alakítható a tér, szalonkoncertek számára. A manuálisan dönthető napozófalak, a hajóablakok, tágas, világos belső terek csak árnyalják nagyszerűségét, a világoskék festés pedig Molnár korábbi időszakára jellemző védjegyként ad neki egyedi hangszínt.

A következő részben a Bauhaus-háromszögről lesz szó, valamint a témafelvetőben említett város-diskurzusokat is szeretném bemutatni a későbbiekben. 

Kép: Érintés c. kisfilm

•••PÉCS-GASTRO••• "Anno mutatta nekem egy kisöreg, úgy hívták, hogy cirfandli bácsi" - interjú Szabó Zoltán borásszal

- második rész -

• Az előzőekben a cirfandliról beszélgettünk. Térjünk át a többi fajtára. Szőlőid fehér szőlők, a vöröset úgy tudom vásárolod. Melyik munkádat emelnéd ki a vörösborok közül?

Most már csak a kadarkával szeretnék foglalkozni. Az az, ami az én világképembe belefér. Egyrészt imádom, másrészt hagyományosan itteni fajta. Az a helyzet, hogy annak idején a kadarkával is elbántak. Még a hatvanas évek végén akkora területen volt, ami a mostani magyar szőlőterületek felét kitenné. Ehhez képest a negyvened része sincs meg. Ennek az oka az, hogy ez volt "a" vörösbor. Volt persze más fajta mellette, ami tarkította, adott neki plusz színt, zamatot, cukrot, de alapvetően a kadarka terjedt el mindenhol. És meg is oldották nagyon ügyesen, ha sok volt, csináltak belőle fehérbort. Nincs sok színanyaga és gyors feldolgozással lehet fehérbort készíteni belőle. Ugyan nagyon rothadékony, de szerette a régi művelésmódokat. Aztán jött a tervgazdálkodás és szokták mondani pont a színe miatt, hogy nem volt elég vörös. Felhozták magasművelésbe, hogy nagy mennyiségben is termelhető legyen, és ebben a formában nem volt hajlandó normális bort adni. A tőkéhez közel, nem túrtelhelve érezte jól magát. Akkor ad jó bort, amit isteni jó inni. A kadarka az, amikor két ember leül, megnyit egy üveget és hamar tölteni kell. Nagyon csúszik. A versenyen nagy pontszámú, divatos borokból két porár és doszt. A bort nem csak kóstolgatni kell. A kadarkát éppen ezért is mellőzik. Amikor kiválasztották szaporítani a kadarkát, sajnos a legrohadékonyabb két fajtát sikerült átmenteniük. Ez volt az a fűszeres kadarka, amit aztán mindenki kigyepált. A kutató már kihelyezett egy ültetvényt, ahol klónokkal dolgoznak, egy kb. száz éves vonalon. A kísérlet lényege, hogy a szűkítés során találjanak olyanokat, amik nem annyira rothadékonyak. Tehát valahol a kadarka is a túltenyésztés áldozata lett. Az alapkövetelmény a bő termés volt, ez a minőség rovására ment. 

• A rajnai rizling is a személyes kedvenced. Erről mesélnél?

Igen, nálam favorit. Hosszúhetény adottságai miatt azonban az olaszrizlinggel kellene foglalkozni. Egy kicsit hűvösebb ez a tájék, az Ördögárok- Múrom-dűlő melegebb. Eléri a magasabb mustfokot, jobban leégnek a savak, édesebbek a borok. A kellemes gyümölcsösséget, illatosságot nem lehet azonban annyira megőrizni, mint a kicsit hűvösebb dűlőkben lévő hetényi boroknál. Egy-két hét után azok is behozzák, de ott jobban hűl. Fölötte áll a Zengő. Amikor sétáltam az erdő és a szőlők határán, abban a pillanatban, ahogy lebukott a nap éreztem, ahogy húz le a hideg az erdőből. Hamar megállítja a savégést, de a forró nyaraknak köszönhetően megkapja a meleget is. A rizlingek közül az olaszrizlinggel kell most foglalkozni. Elő is van készítve egy terület, ami még pihen a ház mellett. Én visszarakom a szőlőt mindenhova. Már nagy lejtésszögű teraszokat is kiépítettem. Pont ma voltam az oltványkészítőnél, hogy különböző rizlingekből állítson elő nekem oltványokat, amiket jövő tavaszszal el tudok majd telepíteni. 

• A pincédet látogani is lehet? Fogadsz csoportokat, érdeklődőket?

Előzetes bejelentkezés alapján húsz főig tudok vállalni borkóstolást, kis falatkákkal kínálom a vendégeket. Egy jobb nevű borvidéknek a legalacsonyabb árait használom. 10-12 bort meg lehet kóstolni, viszonylag a különlegességeket. 

• Mivel viszonylag kis mennyiségben állítasz elő, magasabb minőségeket, előfordul, hogy hamar elfogy egy jobb évjárat? 

Előfordul, igen, hogy hamar elkapkodják. 

• A rizlinges bővítéssel ez egy kicsit megváltozhat.

Annyit készítek, amennyit bírok. Mivel egyedül vagyok, kis lépésekben tudok bővülni, növekedni, korszerűsíteni. A pincémet is kinőttem már, kényszermegoldások kellenek. Sokszor kell mozgatni egy bort, mert már nincs üres hordóm. És ha többször van mozgatva, az nem jó a bornak. 

• Minél kíméletesebben szeretél eljárni, gondolom, annál több kézimunkával jár a dolog. Mennyit dolgozol a földdel?

Most már jobb a helyzet. Régebben egy kapálásra embert nem lehetett találni. Egy kevés összegért valaki ajánlkozott, hogy megkapálja az egész területet. Fél sor után elment, nem is láttam többet. Nehéz ez a munka. Most egyre többen jelentkeznek a környékről. Javarészt hetényi és vasasi asszonyok és férfiak. Így a könnyebb, szakértelmet nem igénylő munkafázisokba be tudok vonni segítséget. Megmutatom nekik, hogyan végezzék a zöldmunkát, és beengedem őket egyedül is a területre. Imádok bemenni a szőlőbe, de más nem tud a kóstoltatással vagy a kereskedelmi résszel foglalkozni. Pedig szívesebben vagyok szőlőben, vagy pincében, de ezt nekem kell vinni, így igyekszem többet átadni a segítőimnek.

• Hol lehet megtalálni a boraidat?

A pécsi üzletekből egyre inkább kikopok. Kocsmákban, vendéglátóknál meg lehet találni, vagy online borshopban rendelni. Volt egy korszak, amikor gyakran jártam Pestre, ahol nem csak a felvevőpiac nagyobb, hanem a kézműves borok iránti érdeklődés is. Amikor elkezdtem, kilincselgettem Pécsen a boraimmal. Naivan azt hittem, hogy az éttermek törekszenek arra, hogy helyi borokat tartsanak. A válasz legtöbbször az volt, hogy van villányi. Fogalmuk sincs arról, hogy ahol vagyunk, az maga egy borvidék. A villányi egykor a mi borvidékünkről lett leválasztva. 

• Versenyekre jársz még?

A kezdetekben, amikor még kellett a visszaigazolás. Most van, akiknek adok a véleményére, de egy verseny az pillanatfelvétel. Nagyon függ attól, kik ülnek ott, mit kóstolnak előtte, hol tart a bor. Nem szabad mélyebb konklúziókat ebből levonni. Volt olyan borom, ami friss korában csak oklevelet kapott, később nagy aranyéremmel a borverseny legjobb bora lett.

• Melyik borodról van szó?

A 2006-os chardonnay-ról. De azt az aranyfokozatot már háromszor elhoztam. Többet már nem viszem. 

• Azt szokták mondani, hogy ha az ember nem borász családba születik, és nincs a vérében a szakma, akkor nehezebb indulni. Borászgenerációkról a te esetedben nem beszélhetünk. A kisfiadat mennyire avatod be a borászatba? 

Több, velem egy generációba tartozó ismerősömnél az apa-nagyapai nevelés része volt, hogy tíz-tizenkét évesen kihajtották a gyereket a szőlőbe dolgozni. Ezt jól meg lehetett utálni. Én más pedagógiát követek. Kimegyünk a szőlőbe csemegézni, rohangálni a szőlősorok között. A pincében a nagy üres tartályba beledugjuk a fejünket és kiabálunk, sokat nevetünk. Pici korában még azzal is próbáltam tágítani az érzékeit, hogy az kisujjamat belemártottam egy-egy borba, ő meg leszopizta. Nem, nincs ez erőltetve, csak a szépségeibe vezetem be. Ami számára is örömet okoz, azokba próbálom bevonni. Hátha. Az, hogy én első generációs vagyok, abból a szempontból nehezebb, hogy ki kell találni magam, ki kell taposnom az ösvényt. Viszont ha beleültem volna egy kész örökségbe, nem tapasztaltam volna ennyit. 

• Most melyik borodat tartod igazi különlegességnek? Mondjuk a tavalyi évjáratból.

Sok a kedvenc... kit emeljek ki? Lett egy száraz bor, de mielőtt az alapanyagot leszüreteltük, végigmentünk hárman, egy nyugodt kis délutánon és leszedegettük azokat a fürtöket, amik javarészt töppedtek voltak. Saját használatú édesbornak szántuk. De annyira száraz volt az anyag, hogy lebogyózás után a kádban nem is tudott a saját levében állni. Kis lyukat ástam, és az alul megülő nedvvel locsolgattam, hogy az öszetöppedt szemek is hízzanak meg. Ötven iternyi lett belőle 34-es mustfokkal. A magyar átlagnak a duplája. Még mindig dolgozik, de már most nagyon izgalmas íze van. Aki eddig megkóstolta, mind vízionált valamit: egy istriai kirándulást, fügeligeteket... Mindig reagálni kell a borra, nem lehet tudni, pontosan mit fog adni. 

• Milyen munka folyik éppen?

Enyhül az idő. Ilyenkor szoktam megejteni a vakációmat. A borásznyaralásom általában az évnek erre a szakára esik. A borok meg vannak fejtve, pang a piac, nem történik semmi. Még hideg van. Olyan vagyok, mint a szőlő. Ilyenkor begubózom, foglalkozom mással. Ha van mód, felkeresek más borvidékeket. Szeretem valamilyen koncepció alapján bővíteni a tudásomat. Tavaly pont a cirfandli egyik hazájában, Ausztriában jártam, Gumpolskirchen környékén, megnézni, ott hogyan dolgoznak a fajtával. Érdekelnek a fajtáim történetei, hol, hogyan készítik őket. Egy kis önképzés, borozás.

• Akkor sok sikert a terveid megvalósulásához is, és további jó nyaralást!

A 2006-os rajnai rizling, ami az áttörést jelentette, a 2009-es kadarka, a kedvenc, és a 2010-es veltelini, amivel Zoli a Dining Guide átadóján képviselte borvidékünket.

Legközelebb megismerkedünk a Pécs-Mecseki borvidékkel. Kíváncsi vagyok, mi mást tud, mint a híres villányi területek, mi a története, mikor, és mi okból vált le róla a Villányi borvidék.

•••PÉCS-SZÓTÁR•••

A ló farkánál: <magy., hat. szó, szleng>

Minden város rendelkezik egy fontos ponttal. Ahogy Budapesten lehet a gödörnél, vagy a Ferencziek terén az óránál találkozni, Pécsen ez a találkozópont a ló farkánál van. A ló, akihez ez a farok tartozik, Hunyadi Jánosé, a szobor pedig, amely a fontos helyet kijelöli, a Széchenyi tér egyik kiemelkedő objektuma. Pátzay Pál híres alkotása 1956 óta mutat nyugati irányba. A "Hunyadinál", a "ló faránál" illetve a "lónál" szintén bevett fordulatok a találkozót, randit fixálók körében, bár a kamaszok már inkább a szemben álló "mekinél" beszélnek le időpontot. Miért érdemelte ki a szobor ezt a kitüntetett megjelölést?

Az 1956-os év többek között a törökverő Hunyadira is emlékezett. Az 500 éves évfordulónak köszönhette a szobor, hogy végül 5 év várakozás után felállították. Az eredetileg Budapestre tervezett alkotás azonban a török és a szovjet megszállás közötti párhuzamra való reflektálásával nemkívánatossá vált, és városunkba "száműzetett". Ám itt sem volt nyugta. Rengeteg vita adódott a szobor elhelyezésével kapcsolatban, míg végül a Széchenyi tér jobb sarkát jelölték ki számára. Pátzay maga oldotta meg a kérdést: azt szerette volna, hogy művét minden, a térbe torkolló utcából látni lehessen. Így a szobor éppen sarokhelyzetének köszönhetően vált fontos ponttá.

A fontos pontok egy város életének aktív színterei. Olyan csomópontokat jelölnek, ahol több irány fonódik össze: kereszteződéseket, megállókat. Egy városszövetben a tulajdonképpeni szívet szimbolizálják, a ténylegesen használt központot. A Széchenyi tér körzetében Pécs belvárosa ugyan számtalan teret, parkot, kávézóteraszt és szobrot kínál találkozópontként, mégis, ami biztos, az a ló farka. Még a legnagyobb éjjeli zimankóban is látni néha a lónál ácsorgó alakot, amint lopva órájára pillant... Tehát ha valaki a lónál beszél meg veled találkozót, számíts arra, hogy nem leszel egyedül. Amíg a belváros jelentős észak-déli és kelet-nyugati tengelyének találkozásában várakozol, előtted zajlik a város élete. Ha erre jársz, szánj tíz percet a ló alatti időzésre.

Kép: www.szoborlap.hu

•••PÉCS-ZÖLD•••Tavaszi szél vizet áraszt... Pécs vizeiről

-első rész: a városban található forrásokról-

A mai naptól már biztosan senki se gondol a télre. A Széchenyi téri időjelző házikó tegnap tíz fokot mutatott, jelenleg pedig a szélcsendesebb pillanatokban kifejezetten balzsamos meleggel süt a nap. A pécsiek ilyenkor megrohamozzák a Mecseket. Szerencsénk ez a város-hegy szimbiózis, hiszen negyed óra alatt akárhonnan beérhetünk az erdőbe. Ugyan még csak a hóolvadási szakasz végén járunk, a talaj felső rétegei telítődtek. Ennek köszönhetően érdemes felkeresni a most ébredező mecseki forrásokat, vagy a városban található vizeket.

Pécs akármely városunkkal felveszi a versenyt, ám egyetlen kritikával szemben legtöbbször védtelen: se folyója, se tengere... Ugyan a városban nem hullámzik tó, a környéken gyönyörű helyszínek találhatóak: Orfű, Málom, Tüskésrét, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Rövidebb bringaúttal hamar kielégíthetjük víz iránti olhatatlan szomjunkat. 

A Mecsekben azonban számos forrásvidék rejtőzik, 210 kiépített forrással. Én minden évben, még a medvehagymaszezon előtt, a Melegmányi-völgy csodájához zarándokolok meglátogatni a források vidékét. Van azonban számos magányos pont is, ahol víz lép ki a Mecsek testéből. A városban is találunk ilyen lelőhelyeket. Ezeket közül hármat szeretnék most bemutatni.

Ignác-forrás: Kiépítettsége miatt nem annyira romantikus helyszín, ám egész évben, még télen is ad vizet. A Székely Bertalan utca völgyében érkezik a városba a Mandulás felől egy észak-déli tektonikus vonalban, és lép ki a a Surányi úti kereszteződésben. Mellette található a romantikus hangulatú, híres Petőfi-ház, emiatt a vizet Petőfi-forrásként is említik.

Idrisz baba kútja: A Rókus dombon fakadó bővizű forrást sajnos csatornába kényszerítették, pedig vízhozama legendás volt. Természetes erét az 1965-ös építkezések során vágták át. Nagyobb esők idején enyhe csorgással ad hírt magáról a forrás. Nem messze a kilépőhelytől található Idrisz baba türbéje, a 16. századi török síremlék. 

Tettye-patak: Vize a mecseki forrásokból táplálkozik. A Vince utcán, illetve az utca felszíne alatti csatornában éri el az Ágoston teret. Völgye Pécs történelmének meghatározó helyszíne. Már az ókorban megjelentek a patakmenti malmok. Liszt, tímár, tabakos és papírmalmok sora állt a völgyben a 15. században is. Ekkor Malomszegnek hívták a területet. Vizének munkája létrehozta a Tettyei Mésztufa-barlangot, amelyet szintén tervezek bemutatni a közeljövőben! Vízhozamából a környék ivóvízellátását fedezik. A karsztvíz egy részét engedik csak a zárt rendszerből a felszínre. A 2010-es kulturális  beruházásoknak köszönhetően a tettyei "vízesés" környezete is megújult, így a park, a barlang és a patak Pécs egyik legzöldebb, legélőbb kikapcsolódási helyszínévé vált.

A Petőfi-forrás, Idrisz baba kútja és a Tettye-patak

Aki teheti induljon el, és keressen fel egy forrást.

A következő részekben a Mecsek legszebb forrásaihoz kalauzollak, valamint Pécs kútjait is szeretném bemutatni, hogy bebizonyítsam, Pécs igenis gazdag vizekben, ha folyója nincs is...

Képforrás: www.baranyatermeszetbarat.hu

•••PÉCS-KULT•••"Aranyfénybe mártóznak az üres hinták" A Jelenkor folyóirat februári számáról

Ugyan lassan vége a februárnak, a Jelenkor folyóirat írásaiból mindig lehet szemezgetni. 
A város szívében található szerkesztőségben Ágoston Zoltán főszerkesztő, Szolláth Dávid és Görföl Balázs szerkesztők, valamint Bertók László főmunkatárs gondoskodik a havonta megjelenő, országos irodalmi folyóirat színvonaláról. Elődje, a Sorsunk 1941-ben indult Várkonyi Nándor szerkesztésében, Weöres Sándor, Csorba Győző és mások köreműködésével, és működött egészen 1948-ig.
A Jelenkor 1958 októberében jelent meg első ízben. A hatvanas években a lapban publikáló íróink többek között Illyés Gyula, Kassák Lajos, Jékely Zoltán, Somlyó György, Áprily Lajos, Csorba Győző, Tandori Dezső, Vas István, Weöres Sándor, Déry Tibor, Örkény István, Mészöly Miklós, Pilinszky János, Szabó Magda stb. voltak.
A hazai irodalmi életben egyre meghatározóbb irodalmi orgánum a hetvenes-nyolcvanas években Szederkényi Ervin, Csordás Gábor és Parti Nagy Lajos szerkesztői munkájának köszönhette hírnevét. Esterházy Péter és Nádas Péter is főképpen itt jelentetett meg írásokat. A közelmúltban ugyan majdnem ellehetetlenült a folyóirat működtetése, ám a  nehézségek ellenére, összefogással mégis sikerül átmenteni. Ezúton is felhívom a figyelmet a lapmentő akcióra, amelynek keretében előfizetéssel lehet támogatni működtetését, szellemi örökségének tovább folytatását. Az ügyről részletesebben: http://www.nyest.hu/hirek/veszelyben-a-jelenkor-folyoirat

Ajánlóként fogadjátok ezt a részletet Konrád György Vendégkönyv című, a februári számban megjelent írásából, amelyből a poszt címe is idéztetett:


"Jöjjön hát egy könyv a városról, amely már kétezer évvel ezelőtt is létezett. Megrázom a fejemet, akár egy kaleidoszkópot, és a kis üvegtörmelékek, fémdarabocskák és papírcafatok, melyeket a szemem előtt hengerükben forgatok, egyszer csak valamilyen rejtély folytán összeállnak egy új, addig nem volt képzeleti valósággá. Nincs semmiféle célom, ahogy felbukkan egy cél, lelövöm, mint a céllövöldében. Lassan járok, nem nem az előrehaladás érdekel, az a hivatásom, hogy járókelő legyek, a városnak a járókelő az emblémája. Már felnőtt voltam, mikor először jöttem ide, itt engem semmilyen fájdalmas emlék nem karmolt. A tiszántúlinak új volt a Dunántúl, meseszerű, mintha olvasta volna."


A februári szám tartalma:

A lírarovat Schein Gábor, Lázáry René Sándor, Kerber Balázs, Mestyán Ádám és Nyizsnyánszki Anna Eszter verseit közli.

A prózarovatban részletek olvashatók Konrád György önéletrajzi regényéből és Mircea Cărtărescu regényéből (Silistra-korszak – Koszta Gabriella fordítása). A rovat közreadja Sándor Iván regényrészletét, valamint Osgyán Edina novelláját.

P. Müller Péter kritikát közöl Weöres Sándor A kétfejű fenevadjának új pécsi bemutatójáról. Marafkó László a negyven évvel ezelőtti Jelenkor műhelyvitáiba enged betekintést. Sz. Koncz István Makovitzky József patológussal beszélget.

Czesław Miłosz – a lapszám válogatást közöl a 2011 októberében Budapesten megrendezett nemzetközi Miłosz-konferencia előadásaiból. Lengyel kutatók: Andrzej Franaszek, Anna Nasiłowska, Jarosław Klejnocki, Piotr Śliwiński és Andrzej Stanisław Kowalczyk tanulmányait ismerheti meg az olvasó. Az összeállításhoz Takáts József Miłosz Családias Európa című könyvével foglalkozó írása társul.

A kritikarovatban László Emese Bodor Ádám Verhovina madarai című regényéről, Balázs Imre József Jász Attila új verseskötetéről ír. Gyürky Katalin Ljudmila Ulickaja Imágó című regényét méltatja. Medve A. Zoltán Olja Savičević Ivančević novelláskötetét recenzálja.

Jó olvasást!

A fotóért és az adatokért hálás köszönet a szerkesztőségnek! A szerk.