Néhány városnevünk névváltozatokkal különcködik. Nekik nem elég egy forma a helyhatározásból, kettőt is forgalomban tartanak. Közéjük tartozik például Győr, Székesfehérvár, Kolozsvár, Vác és nem olyan régen még Sopron városa is. Mi az oka ennek a különös kompániának? Kik és miért használják mind a mai napig a régies formákat is? Na és persze honnan ered ez a -tt?
Nyelvészkedjünk egy kicsit. A helyhatározós forma ez: Pécsen, az ún. lokativusi pedig: Pécsett. Az előbbit rendszeresen ismerjük és használjuk. A második viszont már leginkább csak a helybéliek, a hagyományörzők, a nyelvészek, az idősebbek szókincsét gazdagítja. Több nyelvész is azt jósolja, egy idő múlva teljesen kikopik majd a köznyelvből, elsüllyed a nyelvemlékezet tudatalattijába, ahonnan most még fel-felbukkanva szinesíti nyelvünket. Eredjünk utána honnan bukkan elő ez a forma, régészkedjünk kicsit a magyar nyelv ősi rétegeiben, finnugor nyelvrokonainkról emlékezzünk ezzel a bejegyzéssel.
A finnugor, és általában az ugor rokonság egyik bizonyítékaként a határozóink viselkedése szolgál.
Alapnyelvünk, tehát az "ősforrás", az ún. irányhármasságot is ki tudta fejezni: hol? honnan? hová? Ebből a hol? a lokativusi eset, ami azonban akkor még így hangzott: falun, városon. Ez az -n ma már más határozókban jelenik meg: asztalon, télen, ügyesen, ébren... A minket érdeklő -t viszont a hová? kérdés ragja volt, vagyis az ún. ablativus. Az ugor együttélés során kezdett el a -t lokativusként viselkedni, és már a hol? irányára utalni. Ekkor azonban adódott egy kis kényelmetlenség, mert a -t a tárgy ragjaként is használatba lépett. Egyrészt emiatt kezdett kopni, másrészt azért, mert a hely maghatározásánál ugyanarra a funkcióra két lehetőség adódott: hol? városban, Pécsen valamint Pécsett. Ez ökológiailag kényelmetlen, ezért a nyelv elhagyja a kevésbé használt, szűkebb értelemkörű formát. A lokativus rag szűkebb jelentéstartománnyal bírt, leginkább csak létező helyekre használták, van szavunk ahol pedig megmaradt: itt, ott, helyütt, amott...
A Pécsett alak tehát egy archaikus forma, inkább nyelvjárási és irodalmi árnyalatokkal. Én magam néhány évvel a városba költözésem után kezdtem el, teljesen spontán módon használni. És azt vettem észre, hogy leginkább akkor választom ezt a megoldást, amikor Pécsről úgy beszélek, hogy magam is itt tartózkodom. Vagyis: Pécsett a héten havazott = mifelénk a héten havazott. Mifelénk, ahol élünk, ami személyesebb, közelibb viszony és ezzel az árnyalattal gazdagabb.
A Pécsett alak tehát egy archaikus forma, inkább nyelvjárási és irodalmi árnyalatokkal. Én magam néhány évvel a városba költözésem után kezdtem el, teljesen spontán módon használni. És azt vettem észre, hogy leginkább akkor választom ezt a megoldást, amikor Pécsről úgy beszélek, hogy magam is itt tartózkodom. Vagyis: Pécsett a héten havazott = mifelénk a héten havazott. Mifelénk, ahol élünk, ami személyesebb, közelibb viszony és ezzel az árnyalattal gazdagabb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése