•••PÉCS-URBÁN•••Táguló városkép, avagy a fókusz eltolása

A Bauhaus nyomában 1.


Ebben a poszt-sorozatban a város identitását kereső perspekívákat, szólamokat, urbanisztikai diskurzusokat, valamint a kevésbé ismert dolgokat szeretném bemutatni, hogy felfedjük Pécs rejtőző arcait. Mi érdekli az idegent, és mi érdekli a városlakót? Mit akar látni, mit akar kapni az, aki Pécset szeretné megismerni? Avagy mit takar el előlünk a Belváros?

Az  ókeresztény, török, középkori és századfordulós épületek mindig is a város kulturális értékeihez tartoztak, meghatározták a látogató számára kötelező stációkat. Ha azonban valaki egy városba érkezvén annak jelenvalóságát, hiteles atmoszféráját és életét is szeretné megismerni, látóterébe kell emelnie a Kertváros paneleit, a magasházat, a perifériákat, a Belvároson kívüli területeket is. A Mecsekből a városra tekintve ugyanis az első, amivel az utazó szembesül: Pécs Janus-arca. Természetesen ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen városaink legtöbbje rendelkezik óvárosi, frekventáltabb, kulturális értékekben gazdagabb, valamint periférikusabb, elhanyagoltabb vagy éppen intimebb területekkel. A test működéséhez elengedhetetlenek a belső szervek kevésbé esztétikus és kevésbé frekventált rendszerei. A 2010-es évben lezajlott urbanisztikai transzformációk léptéke csak a századforduló vállalkozásaihoz mérhetőek. A városon azóta csak a bányászat következtében gombamódra kinövesztett panelterületek végeztek komolyabb beavatkozást. Most annak a perspektívának az aktualitásával találkozunk lépten nyomon, amely a városok centrum-periféria skizoiditásának kérdéseit próbálják feltárni. Az integráció, a fókusz eltolása Pécs esetében az uránvárosi városrésszel már kedvező képet mutat. Van azonban egy másik szál is, ami által tágulhat időképünk, és aminek segítségével a város múlt századi életét is kulturális értékeink sorába szőhetjük.

E szál most vezessen minket az építészet felé, ahol a Pécsről való gondolkozásban jelentős kezdeményezések zajlottak az utóbbi években: Kritikai minták c. kiállítás, EL/AWAY  projekt, Kelet-Nyugati Átjáró konferencia és fesztivál valamint még számos esemény, civil kezdeményezés dolgozott és dolgozik azon, hogy a város identitását meghatározza, két arcát egymás felé fordítsa. Ezek a sorozatok éppen a kulturális tudattágítás eszközeivel igyekeznek beemelni és történelmivé tenni a 20. század nyomait, valamint a kortárs jelenségeket. Ez természetesen mindig generációs feladat is. Nemrég például "felfedeztük" Bauhaus-örökségünket. Örülvén ennek az új rokonságnak, kezdjük a tágítást valami kedvcsináló csemegével.

A Kalliwoda-villa, egy dal a Mecsek oldalában:

Pécs sokáig rejtegette a nagyközönség elől a Bauhaus műhelyéből származó értékeit, egészen a 2010-es év nagy kiállításáig, aminek folyományaként Pécs a köztudat számára is felkerült a Bauhaus térképre. És nem is akármilyen súllyal. Az iskola legnagyobb nevei ugyanis a dél-dunántúli városhoz kötődnek. Innen indult többek között Breuer, Forbát, Molnár a világhír felé. A "Magyarok a Bauhausban" program által sok, a városban lappangó információkincs látott napvilágot, valamint egy rövid bemutatófilm is terjeszti Pécs kuriozitását e téren. 

A mögöttünk álló tavaszias hétvégén tettem egy sétát kedvenc Bauhaus épületemhez. Az ég annyira kék volt, hogy szerettem volna ilyen háttér előtt is megcsodálni. Nem tudok elmenni előtte a nélkül, hogy ne köszönteném. Sokakat egy old-school balatoni nyaralóra emlékeztet, vannak, akik viszont észre sem veszik a szomszédos órmótlan épületek rátelepülésétől. A Kalliwoda-villa azonban a legtöbb ember figyelmét felkelti apró, rafinált képzésű tömegével, fehér-kék színvilágával. Róla mesélnék egy kicsit a Bauhaus épületeket bemutató sorozat első részeként.

1939. Forbát Alfrédot felkeresi Kalliwoda Olga, híres énekesnő, és férje, Kürschner Emánuel zeneiskola igazgató megbízás ügyében. Forbát a megbízást elutasítja, mivel a tarthatatlan politikai helyzet miatt az országot már korábban elhagyni kényszerül. Svédországba emigrál. Ennek okán Molnár Farkasé lesz a munka, aki a hétvégi nyaralónak szánt épület tervezésével Pécsen is rajtahagyja kézjegyét. A Kalliwoda-villa számos, a tervezőhöz és az iskolához köthető jegyet felmutat, ám mindezt egyfajta játékos kreativitás megoldásaival. Emblematikus volta azért is kiemelendő, mert Molnár egyik kései munkájáról van szó.

A megrendelő művészházaspár, az épület mai alakja és az eredeti alaprajz egy részlete.

Az épületet lekottázva érzékelhetjük, mennyire specifikus kivitelezésről van szó. A zenész házaspár életmódjára szabott terek rendhagyóak, még a Bauhaus-vonalon belül is. A homlokzaton elhelyezett ikon  a művésznő nevét és hivatását szimbolizálja, KO és violinkulcs szimbiózisában. A bástyaszerű sarokelem az alaprajzban egy basszuskulcs hasvonalát követi, a belső térben a zongora pódiumának jelölvén ki az ívét. A nappali és az étkező falát eltolva pedig kényemes mini koncertteremmé volt alakítható a tér, szalonkoncertek számára. A manuálisan dönthető napozófalak, a hajóablakok, tágas, világos belső terek csak árnyalják nagyszerűségét, a világoskék festés pedig Molnár korábbi időszakára jellemző védjegyként ad neki egyedi hangszínt.

A következő részben a Bauhaus-háromszögről lesz szó, valamint a témafelvetőben említett város-diskurzusokat is szeretném bemutatni a későbbiekben. 

Kép: Érintés c. kisfilm