2012. február 20.

•••PÉCS-ZÖLD•••Interjú Kovács Orsolya végzős szociológus hallgatóval a zöld szemléletről




Kovács Orsit leginkább bringán látni, ahogy a városban jön-megy. Természetes jelenségét mindig megbolondítja egy-két saját készítésű, hulladékból kreált kitűzővel, ékszerrel. Zöld szemléletét és kreativitását nem csak a magánéletben éli. Önkéntesként, gyermekek mentoraként, a Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium, a Murál Morál Mező munkacsoport és a ReArt műhely oszlopos tagjaként Pécs fiatal közösségének meghatározó alakja. Hamarosan befejezi szociológia tanulmányait az egyetemen, de ezenközben már évek óta aktívan formálja környezetét. Beszélgetésünkben az újrahasznosításról, a zöld szemléletről és arról kérdeztem, mit gondol ennek lehetőségeiről, nehézségeiről. 

• Hol indul a recyclinggal való kapcsolatod, mikor dolgoztál először hulladékkal? Honnan indul a történet?

2006-ban kezdődik. Baján volt egy úgynevezett Á Tötyöda KMCS, vagyis kreatív munkacsoport. A megalakulásunk utáni másnap egy szabadtéri buliba hívtak minket installálni a csapattal. Még nem dolgoztunk együtt, de tudtuk hogy mindenki valamit bütyköl otthon. Megkaptuk ezt az első felkérést,  de nem volt pénzünk rá és valahogy itt kezdődött minden. Csak néhány festéket vettünk hozzá, egyébként régi lepedőket és ócska tévét használtunk az installációhoz, stencileket vagdostunk és papírból papírmasét csináltunk. Ezeket kiraktuk a buliban, aminek nagyon nagy sikere volt. Szerettük csinálni,  így elindult egy sorozat. A kapcsolatom ezzel a recycling technikával ezen a buli-vonalon indult. Havonta volt egy-egy alkalom, amikor kértek installációt a csapatunktól. Sosem pénzért csináltuk. Saját szórakozásunkra kísérleteztünk a hulladékkal. Mindig ki kellett találni, milyen hulladékot szedjünk össze. Volt, hogy kartondobozokat festettünk, vagy óriási pillangókat kreáltunk hungarocellből. Éppen amilyen hulladékot találtunk. Így kezdődött ez az egész.

• Pécsre kerülésedet követően hogyan alakult tovább ez a kreatív vonal?

Amikor Pécsre kerültem, találkoztam Katona Krisztával, akivel bejártunk a Zöld-Híd Alapítványhoz (http://www.zold-hid.hu/). Ott is találkoztam a recycling technikával, láttam hogyan működik szervezetben az újrahasznosítás, hogyan lehet gyerekekkel dolgozni. A ReArt akkor jött, amikor a Labor csapatát megismertem 2010 elején. Miután találkoztunk, megtetszett amit csináltak, tudtam, ezt keresem Pécsen. Rengeteg inspirációt, ötletet kaptam tőlük. Ez volt a következő nagy lökés ebben a folyamatban. Ékszereket, egyéb használati tárgyakat három éve készítek. Akkor még ezek nagyon újak voltak. 

• Most viszont már kifejezetten divatos dolog az újrahasznosítás. Mit gondolsz erről?

Trend. Sok pénz van benne, biznisz. Van egy réteg, aki ezt hordja, leginkább az undergrund. Viszont egyre inkább lesz jellemző más társadalmi rétegnél is, habár legtöbben még ódzkodnak tőle. Lassan a szelektív hulladékgyűjtés is divat lesz remélem. Tulajdonképpen divat az egész. Trend az ökotudatos élet, a tudatos vásárlás, a biogazdálkodás, az újrahasznosítás. Ha megkérdeznénk az embereket, talán sokan meg sem tudnák mondani miért élnek ökotudatosan. Mert egyre többen élnek így, mert a barátaim ezt csinálják... Közben terepjáróval mennek túrázni. De ez tényleg csak a konzumzöldekre vonatkozik, tisztelet a kivételnek! A saját életemben a legjobb példa, amikor tavaly megvettem a szuperokos telefonomat és lelkiismeretfurdalásom volt, hogy a fenébe is a fogyasztói társadalomba, minek ez az egész. Ugyanazt csinálom, mint mindenki. De azért kompenzálásképpen megvettem a szomszéd könyvesboltban atudatos vásárlásról szóló könyvet is...

• Tehát vannak, akik világlátásukból adódóan élnek tudatosan ‘zöld’ életet, és van sajnos, amikor az egész csak egy újabb divathullám-jelenségként definiálható. A divaton kívül azonban más alternatívái is vannak egy ilyen gondolkodásmód terjesztésének, a kreativitás felébresztésének és egyáltalán a szemléletváltásnak. Te milyen utakat jársz, hol jelenik meg az életedben ez a munka?

Ez az Ormánságban, ahol szintén dolgozom egy kis faluban Kémesen. Ott működik egy Hulladékgyár nevű program, amit tavaly augusztus óta csinálunk. Fiatalokkal foglalkozom. Az elején meglepő volt, hogy rendkívül tisztában vannak azzal, hogy hogyan kell szelektíven gyűjteni, komposztálni. Több környezetvédelmi kérdéssel kapcsolatban is jó válaszokat adtak. Amikor megkérdeztem, hogy saját életükben is így élnek-e, akkor sajnos már nem mondtak igent; például a szemetet már nem viszik el a szelektív hulladékgyűjtőig, nem komposztálnak otthon. Szóval nekik ez teljesen mást jelent. Tudnak róla, de nem csinálják. Ekkor felmerült bennem, hogy milyen formában kell ezt nekik tálalni. Hiába mondanánk nekik hogy ne egyenek csipset és kólát, mert a létminimumon élőknek ez jelenti a luxust. Egy másik területen, a Fenntartható Fejlődésért Szakkollégiumban is foglalkozunk az ökotudatos témával a fenntarthatóság jegyében... - azt hiszem feláll a szőr a hátamon már az öko és bio szótól...

• Úgy tudom, hogy a Murál Morál Mező (http://www.muralmoral.hu/) projektjeiben is részt veszel, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztok. Ott is felmerül ennek a problémája? 

Sajnos nagyon szkeptikus vagyok ezzel a hátrányos helyzetű réteggel kapcsolatban. Velük minden kicsit nehezebb, ahogy ez is. Hiába jutunk előre, ha hazamegy és otthon kiröhögi a szülő, vagy simán nem foglalkozik vele, mondván más gondja is van. Amit a Cellux csoport (http://celluxcsoport.blogspot.com/) csinál, azért jó, azért működik, mert egészen kicsi gyerekeknél kezdik. Ez nagyon fontos, hogy minél fiatalabb korban lépjünk be a célcsoport életébe, így tudunk igazán változást elérni.Nagyon fontos lenne, hogy a befogadó közeg ezt a szemléletet hazavigye és otthon is alkalmazza.

• Mit gondolsz arról, hogy a mindennapi életben sajnos nem mindig valósul meg a szemléletváltás, hiába érti-érzi valaki a helyes irányt.

Hozzá kell szokni. Úgy kell beállítani az életedet hogy erre is jusson figyelem. Ha szánsz rá időt, akkor van. Ez csak kezdetben nehéz. Most egy olyan albérletben lakom, ahol komposztálunk és szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Ha összegyűlik egy adag akkor le kell szervezni, berakni az autóba. Ja, autóval visszük a szelektív hulladékot... látod, ugyanaz a körforgás. Frankó gyerekek vagyunk, mert a "trend" szerint élünk, de nem gondoljuk át a következményeket. Mindennapjainknak csak egy-egy részében valósítjuk meg ezt a gondolkodást.

• Mesélj az anyagokról! Mivel dolgozol, miket gyűjtesz?



Amiket szeretek használni: molinó, bringagumi külső és belső, kávészacskó, műanyag, rongyokat, tetrapak dobozt... tulajdonképpen bármit, amit találok. Redőnygurtnit, ablakkeretet stb.S ok anyagban látok fantáziát. Nagyon szeretem összevegyíteni az anyagokat, a tetrapak doboz és a bicajbelső egy jó páros. Kedvenc munkám egy táska, amit dobozból varrtam és gumival kötöztem össze. És tényleg hordható, csak ki kellett bélelni műanyaggal. És persze fel kell vállalni...


• A gyerekfoglalkozásokra is ezeket viszed?

Igen, amikor gyerekekhez megyünk akkor is ezeket szoktuk vinni. A bringagumira például teljesen rá vannak állva, mindig megpróbálják ellopni őket. Persze vihetik, mert ezt nekünk külön gyűjtik a bicajszervizesek. Összeszedik egy hatalmas konténerbe. Náluk nem annyira nyitott a világ, hogy valahonnan csak úgy ingyen elhozhatnák. Ez egy régi álmom, hogy mondjuk ezek a gyerekek a saját bicajukat építhessék meg egy foglalkozáson. Nem kell hozzá semmi csak használt alkatrészek és gumik. 

• Mennyire tudsz teljesen alternatív felhasználással megvalósítani?

Nagyon fontos ezekben a re-dolgokban, hogy tényleg hasznosak legyenek. Sajnos a gyerekeknél sokszor előfordul az, és mi is beleesünk abba a hibába, hogy olyan foglalkozást vezetünk, amikor szabadon csinálunk valamit hulladékból és az szintén hulladék lesz, tehát nem alakul át használati tárggyá. Ráadásul már össze van ragasztózva és nem lehet szelektíven kidobni. Tudod, ezekhez a munkákhoz sokszor sok anyagot meg is kell vásárolni, amitől már nem teljes mértékben újrahasznosítható az alkotás. Ha megcsinálsz egy pénztárcát vagy táskát, akkor kell még vásárolnod hozzá olyan dolgokat, amitől az összeáll. Fontos, hogy olyan tárgyak szülessenek, amit aztán tényleg használunk és nem egy újabb hulladék keletkezik.



• De ha értelme is van, sokak számára még idegenek ezek a tárgyak.

Igen. Van egy réteg, aki ezt hordja, és van, akitől totál távol áll. Egyszer voltam bankban és elővettem a kávészacskó pénztárcámat. Hihetetlen milyen lenézéssel kezeltek. Látszik hogy nem veszik komolyan egy cseppet sem. Ha például elkezdenék a diplomaták a bringaövet hordani, az előrelépés lehetne. Valahol majd ez is megtörténik, hogy egyre szélesebb réteg elfogadja ezeket a dolgokat.

• A papírra milyen ötleted van?

Össze kell gyűjteni az irodák papírhulladékát és például papírmasékat gyártani. Kis füzeteket, amit mi kötünk össze. Kémesen a gyerekekkel csináltunk füzeteket, amit tényleg használnak. Nem kell háromszáz forintot színes füzetre költeni, és ez sokkal személyesebb.

• A gyerekekkel való foglalkozáson kívül az egyetemi életedben is megjelenik a zöld szemlélet?

A Fenntartható Fejlődés szakkoli egyetemi szintű. Egy munkacsoporban vagyok a bringafelelős. Érdekérvényesítés szempontjából az egyetemet a szakkoli képviseli, vagyis mi. Van beleszólási lehetőségünk abba, merre, hogyan menjen egy új bringaút, milyen programok szerveződnek a városban. Az önkormányzattal egyenes az összeköttetés, próbáljuk ezt hasznosan kihasználni. Ez még egészen friss, januárban kaptam meg a lehetőséget. 


• Az új biciklis útról is ti döntöttetek?


Az már eldőlt, biztosan merre menjen, de véleményt formálni lehet, sőt kell, ha erre van lehetőség. Ez a terv még csak a két egyetemi központ összekötéséről szól, emellett el kell menned a postára, vagy a külső városrészekről bejutni a belvárosba. Ez még megoldásra vár kerékpárút szempontjából. Pécs amúgy elég meredek, ha bringával akarsz járni, hozzá kell szokni a terepviszonyokhoz. Mohácson sokkal könnyebb, mert lapos a terep, ezért is az egyik legnagyobb bringás város.

• Összességében mik a tapasztalataid a pécsi zöld szemléletű közösségek működésével kapcsolatban?

Ami itt probléma Pécsen, hogy tényleg sok szervezet foglalkozik ezzel, de nincsen köztük összeköttetés. Az összefogás hiánya mindenhol, minden szinten probléma. A non-profit szektor pályázik, a legtöbb pályázati forrást pedig szemléletformálásra lehet fordítani. A szervezetek ezért megrohamozzák az iskolákat, mert ott lehet a fiatalokat legkönnyebben elérni. Az egyetemen már nincsenek jelen. Már a falusi iskolákba sem tudsz új programot vinni. Persze befogadják az x-edik foglalkozást is, de inkább már nyűg nekik. Egyébként a szakkolinak ez pont a célja, hogy az egyetemen is jelen legyen a zöld gondolkodással, szemléletformálással. Például: a Zöld Campus program (http://zoldcampus.pte.hu/). Az egyetemisták többnyire csak átmenetileg laknak itt. A koliban van szelektív gyűjtő, de mivel ez nem az otthonuk, nem annyira figyelnek rá. A legfogékonyabbak azok a családok, akik kifejezetten erre az életformára rendezkednek be: saját szelektív kukával, gazdaságos vízfelhasználással.

• Végül még egy kérdés. Hogyan szeretsz leginkább dolgozni?

Nagyon jó gondolkozni közben, amikor valamit készítek. Még jobb valamit csapatban csinálni. Amikor rá kell hangolódni egymás munkájára. Ez sokkal nehezebb, mint amikor a magad ura vagy és önállóan dolgozol.

Kép: Kovács Orsolya

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése