Nem kultúrprogramról van szó, bár a kortárs zene komponált már a cikáda, azaz a kabóca sajátos zörejével. Pécsre énekes pionír érkezett. A mediterráneum egyik legmegejtőbb attribútuma számomra a kabócazaj. Állandó frekvencián nyeszeteli az idegeket, állítólag bele is lehet őrülni. A balkáni sziklás, örökzöldes kiességben a forró levegő a kabócirregésre úgy lüktet, mint délibáb. Egybeforr ez az atmoszféra a tenger közelségével, hegyi utak porával, távlatokkal, olajligetekkel. Nem téveszthető össze a mezei tücsök ciripelésével. Nem mintha könnyű lenne a lantjátékot a torziós elektromos gitár zörejével összemérni. A délövi énekes kabóca nemigen merészkedik a mérsékelt zóna szőlőterületei fölé. A Cicadidae családnevezetű rovar tagjai cirregnek a mezők fáin, bokrain, a tengerparti bozótosban, a szőlőtőkékre kapaszkodva, és a pécsi belváros peremén. Nemrég a Mecsekre kaptatva megtorpantott az ismerős reszetelés. Arra gondoltam, hogy a lassan pálmák, agavék és fügeligetek által meghódított dél-dunántúli kis városunk új délvidéki lakóval gazdagodott. Azóta többször is elkapott egy-egy estén a madelaine-élmény. Ma kettő, jövőre száz? Készülhetünk az igazi déli szerenádra? Hacsak nem egy eltévedt kabóca esett ki valakinek a hátizsákjából...
"Halld! A kabóca-rovar konokul rererézik az ágon,
érdes hangja ekhózva hegyet-völgyet betölt."
Jékely Zoltán: Az abszolút költő
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése