•••PÉCS-ZÖLD•••A pécsi tenger

Láttátok már? Nekem a Kikeletben mesélte egy pincér, hogy a hotel teraszáról el lehet kapni. Novemberben és kora tavasszal gyakoribb a jelenség, amikor reggel a város teljesen betakarózik a sűrű ködfelhőbe, tornya se látszik. És míg a napi városlakó botorkál a szürkeségben, a Mecsekben ragyog a nap! Tehát kivártam. Egy reggel a ködből felsejlett egy erdődarab fényben ragyogó maszatja. Nekieredtem, hátha ez az a pillanat. Pécset sok szögből láttam már odafentről, perspektívák százainak kínálkozik a távlat, de ez valami különlegeset ígért. És a város helyén tényleg ott kavargott, hullámzott a köd. Utánanéztem, mi okozza ezt az időjárási jelenséget.

A pécsi tengert szakszóval inverz ködnek nevezik. Az inverziót a magasabb és hidegebb légréteg valamint az alacsony és meleg réteg felcserélődése okozza. A reggeli órákra jellemző jelenség oka, hogy a hajnali órákban nagyon lehűl a földfelszín, és a 100 méterrel magasabban fekvő légrétegeknél hűvösebbé válva nem engedi felfelé áramolni a levegőt. Az megakad a felette tanyázó, kisebb sűrűségű rétegben, és a levegő nedvességtartalma a földfelszín közelében válik ki köd formájában. Mintha felhő képződne, csak idelennt. Sajnos a kéményfüstöt és a szmogot is lent tartja, de délelőttre általában már fel szokott oszlani.

 Ha nem szeretnél korán kelni, elég ha a Tettyére sétálsz fel, onnan is gyönyörűen mutatkozik. 

Kép: www.idokep.hu

        www.pecsu2.eu

        www.hvg.hu

•••PÉCS-URBÁN•••Táguló városkép, avagy a fókusz eltolása

A Bauhaus nyomában 1.


Ebben a poszt-sorozatban a város identitását kereső perspekívákat, szólamokat, urbanisztikai diskurzusokat, valamint a kevésbé ismert dolgokat szeretném bemutatni, hogy felfedjük Pécs rejtőző arcait. Mi érdekli az idegent, és mi érdekli a városlakót? Mit akar látni, mit akar kapni az, aki Pécset szeretné megismerni? Avagy mit takar el előlünk a Belváros?

Az  ókeresztény, török, középkori és századfordulós épületek mindig is a város kulturális értékeihez tartoztak, meghatározták a látogató számára kötelező stációkat. Ha azonban valaki egy városba érkezvén annak jelenvalóságát, hiteles atmoszféráját és életét is szeretné megismerni, látóterébe kell emelnie a Kertváros paneleit, a magasházat, a perifériákat, a Belvároson kívüli területeket is. A Mecsekből a városra tekintve ugyanis az első, amivel az utazó szembesül: Pécs Janus-arca. Természetesen ebben nincs semmi rendkívüli, hiszen városaink legtöbbje rendelkezik óvárosi, frekventáltabb, kulturális értékekben gazdagabb, valamint periférikusabb, elhanyagoltabb vagy éppen intimebb területekkel. A test működéséhez elengedhetetlenek a belső szervek kevésbé esztétikus és kevésbé frekventált rendszerei. A 2010-es évben lezajlott urbanisztikai transzformációk léptéke csak a századforduló vállalkozásaihoz mérhetőek. A városon azóta csak a bányászat következtében gombamódra kinövesztett panelterületek végeztek komolyabb beavatkozást. Most annak a perspektívának az aktualitásával találkozunk lépten nyomon, amely a városok centrum-periféria skizoiditásának kérdéseit próbálják feltárni. Az integráció, a fókusz eltolása Pécs esetében az uránvárosi városrésszel már kedvező képet mutat. Van azonban egy másik szál is, ami által tágulhat időképünk, és aminek segítségével a város múlt századi életét is kulturális értékeink sorába szőhetjük.

E szál most vezessen minket az építészet felé, ahol a Pécsről való gondolkozásban jelentős kezdeményezések zajlottak az utóbbi években: Kritikai minták c. kiállítás, EL/AWAY  projekt, Kelet-Nyugati Átjáró konferencia és fesztivál valamint még számos esemény, civil kezdeményezés dolgozott és dolgozik azon, hogy a város identitását meghatározza, két arcát egymás felé fordítsa. Ezek a sorozatok éppen a kulturális tudattágítás eszközeivel igyekeznek beemelni és történelmivé tenni a 20. század nyomait, valamint a kortárs jelenségeket. Ez természetesen mindig generációs feladat is. Nemrég például "felfedeztük" Bauhaus-örökségünket. Örülvén ennek az új rokonságnak, kezdjük a tágítást valami kedvcsináló csemegével.

A Kalliwoda-villa, egy dal a Mecsek oldalában:

Pécs sokáig rejtegette a nagyközönség elől a Bauhaus műhelyéből származó értékeit, egészen a 2010-es év nagy kiállításáig, aminek folyományaként Pécs a köztudat számára is felkerült a Bauhaus térképre. És nem is akármilyen súllyal. Az iskola legnagyobb nevei ugyanis a dél-dunántúli városhoz kötődnek. Innen indult többek között Breuer, Forbát, Molnár a világhír felé. A "Magyarok a Bauhausban" program által sok, a városban lappangó információkincs látott napvilágot, valamint egy rövid bemutatófilm is terjeszti Pécs kuriozitását e téren. 

A mögöttünk álló tavaszias hétvégén tettem egy sétát kedvenc Bauhaus épületemhez. Az ég annyira kék volt, hogy szerettem volna ilyen háttér előtt is megcsodálni. Nem tudok elmenni előtte a nélkül, hogy ne köszönteném. Sokakat egy old-school balatoni nyaralóra emlékeztet, vannak, akik viszont észre sem veszik a szomszédos órmótlan épületek rátelepülésétől. A Kalliwoda-villa azonban a legtöbb ember figyelmét felkelti apró, rafinált képzésű tömegével, fehér-kék színvilágával. Róla mesélnék egy kicsit a Bauhaus épületeket bemutató sorozat első részeként.

1939. Forbát Alfrédot felkeresi Kalliwoda Olga, híres énekesnő, és férje, Kürschner Emánuel zeneiskola igazgató megbízás ügyében. Forbát a megbízást elutasítja, mivel a tarthatatlan politikai helyzet miatt az országot már korábban elhagyni kényszerül. Svédországba emigrál. Ennek okán Molnár Farkasé lesz a munka, aki a hétvégi nyaralónak szánt épület tervezésével Pécsen is rajtahagyja kézjegyét. A Kalliwoda-villa számos, a tervezőhöz és az iskolához köthető jegyet felmutat, ám mindezt egyfajta játékos kreativitás megoldásaival. Emblematikus volta azért is kiemelendő, mert Molnár egyik kései munkájáról van szó.

A megrendelő művészházaspár, az épület mai alakja és az eredeti alaprajz egy részlete.

Az épületet lekottázva érzékelhetjük, mennyire specifikus kivitelezésről van szó. A zenész házaspár életmódjára szabott terek rendhagyóak, még a Bauhaus-vonalon belül is. A homlokzaton elhelyezett ikon  a művésznő nevét és hivatását szimbolizálja, KO és violinkulcs szimbiózisában. A bástyaszerű sarokelem az alaprajzban egy basszuskulcs hasvonalát követi, a belső térben a zongora pódiumának jelölvén ki az ívét. A nappali és az étkező falát eltolva pedig kényemes mini koncertteremmé volt alakítható a tér, szalonkoncertek számára. A manuálisan dönthető napozófalak, a hajóablakok, tágas, világos belső terek csak árnyalják nagyszerűségét, a világoskék festés pedig Molnár korábbi időszakára jellemző védjegyként ad neki egyedi hangszínt.

A következő részben a Bauhaus-háromszögről lesz szó, valamint a témafelvetőben említett város-diskurzusokat is szeretném bemutatni a későbbiekben. 

Kép: Érintés c. kisfilm

•••PÉCS-GASTRO••• "Anno mutatta nekem egy kisöreg, úgy hívták, hogy cirfandli bácsi" - interjú Szabó Zoltán borásszal

- második rész -

• Az előzőekben a cirfandliról beszélgettünk. Térjünk át a többi fajtára. Szőlőid fehér szőlők, a vöröset úgy tudom vásárolod. Melyik munkádat emelnéd ki a vörösborok közül?

Most már csak a kadarkával szeretnék foglalkozni. Az az, ami az én világképembe belefér. Egyrészt imádom, másrészt hagyományosan itteni fajta. Az a helyzet, hogy annak idején a kadarkával is elbántak. Még a hatvanas évek végén akkora területen volt, ami a mostani magyar szőlőterületek felét kitenné. Ehhez képest a negyvened része sincs meg. Ennek az oka az, hogy ez volt "a" vörösbor. Volt persze más fajta mellette, ami tarkította, adott neki plusz színt, zamatot, cukrot, de alapvetően a kadarka terjedt el mindenhol. És meg is oldották nagyon ügyesen, ha sok volt, csináltak belőle fehérbort. Nincs sok színanyaga és gyors feldolgozással lehet fehérbort készíteni belőle. Ugyan nagyon rothadékony, de szerette a régi művelésmódokat. Aztán jött a tervgazdálkodás és szokták mondani pont a színe miatt, hogy nem volt elég vörös. Felhozták magasművelésbe, hogy nagy mennyiségben is termelhető legyen, és ebben a formában nem volt hajlandó normális bort adni. A tőkéhez közel, nem túrtelhelve érezte jól magát. Akkor ad jó bort, amit isteni jó inni. A kadarka az, amikor két ember leül, megnyit egy üveget és hamar tölteni kell. Nagyon csúszik. A versenyen nagy pontszámú, divatos borokból két porár és doszt. A bort nem csak kóstolgatni kell. A kadarkát éppen ezért is mellőzik. Amikor kiválasztották szaporítani a kadarkát, sajnos a legrohadékonyabb két fajtát sikerült átmenteniük. Ez volt az a fűszeres kadarka, amit aztán mindenki kigyepált. A kutató már kihelyezett egy ültetvényt, ahol klónokkal dolgoznak, egy kb. száz éves vonalon. A kísérlet lényege, hogy a szűkítés során találjanak olyanokat, amik nem annyira rothadékonyak. Tehát valahol a kadarka is a túltenyésztés áldozata lett. Az alapkövetelmény a bő termés volt, ez a minőség rovására ment. 

• A rajnai rizling is a személyes kedvenced. Erről mesélnél?

Igen, nálam favorit. Hosszúhetény adottságai miatt azonban az olaszrizlinggel kellene foglalkozni. Egy kicsit hűvösebb ez a tájék, az Ördögárok- Múrom-dűlő melegebb. Eléri a magasabb mustfokot, jobban leégnek a savak, édesebbek a borok. A kellemes gyümölcsösséget, illatosságot nem lehet azonban annyira megőrizni, mint a kicsit hűvösebb dűlőkben lévő hetényi boroknál. Egy-két hét után azok is behozzák, de ott jobban hűl. Fölötte áll a Zengő. Amikor sétáltam az erdő és a szőlők határán, abban a pillanatban, ahogy lebukott a nap éreztem, ahogy húz le a hideg az erdőből. Hamar megállítja a savégést, de a forró nyaraknak köszönhetően megkapja a meleget is. A rizlingek közül az olaszrizlinggel kell most foglalkozni. Elő is van készítve egy terület, ami még pihen a ház mellett. Én visszarakom a szőlőt mindenhova. Már nagy lejtésszögű teraszokat is kiépítettem. Pont ma voltam az oltványkészítőnél, hogy különböző rizlingekből állítson elő nekem oltványokat, amiket jövő tavaszszal el tudok majd telepíteni. 

• A pincédet látogani is lehet? Fogadsz csoportokat, érdeklődőket?

Előzetes bejelentkezés alapján húsz főig tudok vállalni borkóstolást, kis falatkákkal kínálom a vendégeket. Egy jobb nevű borvidéknek a legalacsonyabb árait használom. 10-12 bort meg lehet kóstolni, viszonylag a különlegességeket. 

• Mivel viszonylag kis mennyiségben állítasz elő, magasabb minőségeket, előfordul, hogy hamar elfogy egy jobb évjárat? 

Előfordul, igen, hogy hamar elkapkodják. 

• A rizlinges bővítéssel ez egy kicsit megváltozhat.

Annyit készítek, amennyit bírok. Mivel egyedül vagyok, kis lépésekben tudok bővülni, növekedni, korszerűsíteni. A pincémet is kinőttem már, kényszermegoldások kellenek. Sokszor kell mozgatni egy bort, mert már nincs üres hordóm. És ha többször van mozgatva, az nem jó a bornak. 

• Minél kíméletesebben szeretél eljárni, gondolom, annál több kézimunkával jár a dolog. Mennyit dolgozol a földdel?

Most már jobb a helyzet. Régebben egy kapálásra embert nem lehetett találni. Egy kevés összegért valaki ajánlkozott, hogy megkapálja az egész területet. Fél sor után elment, nem is láttam többet. Nehéz ez a munka. Most egyre többen jelentkeznek a környékről. Javarészt hetényi és vasasi asszonyok és férfiak. Így a könnyebb, szakértelmet nem igénylő munkafázisokba be tudok vonni segítséget. Megmutatom nekik, hogyan végezzék a zöldmunkát, és beengedem őket egyedül is a területre. Imádok bemenni a szőlőbe, de más nem tud a kóstoltatással vagy a kereskedelmi résszel foglalkozni. Pedig szívesebben vagyok szőlőben, vagy pincében, de ezt nekem kell vinni, így igyekszem többet átadni a segítőimnek.

• Hol lehet megtalálni a boraidat?

A pécsi üzletekből egyre inkább kikopok. Kocsmákban, vendéglátóknál meg lehet találni, vagy online borshopban rendelni. Volt egy korszak, amikor gyakran jártam Pestre, ahol nem csak a felvevőpiac nagyobb, hanem a kézműves borok iránti érdeklődés is. Amikor elkezdtem, kilincselgettem Pécsen a boraimmal. Naivan azt hittem, hogy az éttermek törekszenek arra, hogy helyi borokat tartsanak. A válasz legtöbbször az volt, hogy van villányi. Fogalmuk sincs arról, hogy ahol vagyunk, az maga egy borvidék. A villányi egykor a mi borvidékünkről lett leválasztva. 

• Versenyekre jársz még?

A kezdetekben, amikor még kellett a visszaigazolás. Most van, akiknek adok a véleményére, de egy verseny az pillanatfelvétel. Nagyon függ attól, kik ülnek ott, mit kóstolnak előtte, hol tart a bor. Nem szabad mélyebb konklúziókat ebből levonni. Volt olyan borom, ami friss korában csak oklevelet kapott, később nagy aranyéremmel a borverseny legjobb bora lett.

• Melyik borodról van szó?

A 2006-os chardonnay-ról. De azt az aranyfokozatot már háromszor elhoztam. Többet már nem viszem. 

• Azt szokták mondani, hogy ha az ember nem borász családba születik, és nincs a vérében a szakma, akkor nehezebb indulni. Borászgenerációkról a te esetedben nem beszélhetünk. A kisfiadat mennyire avatod be a borászatba? 

Több, velem egy generációba tartozó ismerősömnél az apa-nagyapai nevelés része volt, hogy tíz-tizenkét évesen kihajtották a gyereket a szőlőbe dolgozni. Ezt jól meg lehetett utálni. Én más pedagógiát követek. Kimegyünk a szőlőbe csemegézni, rohangálni a szőlősorok között. A pincében a nagy üres tartályba beledugjuk a fejünket és kiabálunk, sokat nevetünk. Pici korában még azzal is próbáltam tágítani az érzékeit, hogy az kisujjamat belemártottam egy-egy borba, ő meg leszopizta. Nem, nincs ez erőltetve, csak a szépségeibe vezetem be. Ami számára is örömet okoz, azokba próbálom bevonni. Hátha. Az, hogy én első generációs vagyok, abból a szempontból nehezebb, hogy ki kell találni magam, ki kell taposnom az ösvényt. Viszont ha beleültem volna egy kész örökségbe, nem tapasztaltam volna ennyit. 

• Most melyik borodat tartod igazi különlegességnek? Mondjuk a tavalyi évjáratból.

Sok a kedvenc... kit emeljek ki? Lett egy száraz bor, de mielőtt az alapanyagot leszüreteltük, végigmentünk hárman, egy nyugodt kis délutánon és leszedegettük azokat a fürtöket, amik javarészt töppedtek voltak. Saját használatú édesbornak szántuk. De annyira száraz volt az anyag, hogy lebogyózás után a kádban nem is tudott a saját levében állni. Kis lyukat ástam, és az alul megülő nedvvel locsolgattam, hogy az öszetöppedt szemek is hízzanak meg. Ötven iternyi lett belőle 34-es mustfokkal. A magyar átlagnak a duplája. Még mindig dolgozik, de már most nagyon izgalmas íze van. Aki eddig megkóstolta, mind vízionált valamit: egy istriai kirándulást, fügeligeteket... Mindig reagálni kell a borra, nem lehet tudni, pontosan mit fog adni. 

• Milyen munka folyik éppen?

Enyhül az idő. Ilyenkor szoktam megejteni a vakációmat. A borásznyaralásom általában az évnek erre a szakára esik. A borok meg vannak fejtve, pang a piac, nem történik semmi. Még hideg van. Olyan vagyok, mint a szőlő. Ilyenkor begubózom, foglalkozom mással. Ha van mód, felkeresek más borvidékeket. Szeretem valamilyen koncepció alapján bővíteni a tudásomat. Tavaly pont a cirfandli egyik hazájában, Ausztriában jártam, Gumpolskirchen környékén, megnézni, ott hogyan dolgoznak a fajtával. Érdekelnek a fajtáim történetei, hol, hogyan készítik őket. Egy kis önképzés, borozás.

• Akkor sok sikert a terveid megvalósulásához is, és további jó nyaralást!

A 2006-os rajnai rizling, ami az áttörést jelentette, a 2009-es kadarka, a kedvenc, és a 2010-es veltelini, amivel Zoli a Dining Guide átadóján képviselte borvidékünket.

Legközelebb megismerkedünk a Pécs-Mecseki borvidékkel. Kíváncsi vagyok, mi mást tud, mint a híres villányi területek, mi a története, mikor, és mi okból vált le róla a Villányi borvidék.

•••PÉCS-SZÓTÁR•••

A ló farkánál: <magy., hat. szó, szleng>

Minden város rendelkezik egy fontos ponttal. Ahogy Budapesten lehet a gödörnél, vagy a Ferencziek terén az óránál találkozni, Pécsen ez a találkozópont a ló farkánál van. A ló, akihez ez a farok tartozik, Hunyadi Jánosé, a szobor pedig, amely a fontos helyet kijelöli, a Széchenyi tér egyik kiemelkedő objektuma. Pátzay Pál híres alkotása 1956 óta mutat nyugati irányba. A "Hunyadinál", a "ló faránál" illetve a "lónál" szintén bevett fordulatok a találkozót, randit fixálók körében, bár a kamaszok már inkább a szemben álló "mekinél" beszélnek le időpontot. Miért érdemelte ki a szobor ezt a kitüntetett megjelölést?

Az 1956-os év többek között a törökverő Hunyadira is emlékezett. Az 500 éves évfordulónak köszönhette a szobor, hogy végül 5 év várakozás után felállították. Az eredetileg Budapestre tervezett alkotás azonban a török és a szovjet megszállás közötti párhuzamra való reflektálásával nemkívánatossá vált, és városunkba "száműzetett". Ám itt sem volt nyugta. Rengeteg vita adódott a szobor elhelyezésével kapcsolatban, míg végül a Széchenyi tér jobb sarkát jelölték ki számára. Pátzay maga oldotta meg a kérdést: azt szerette volna, hogy művét minden, a térbe torkolló utcából látni lehessen. Így a szobor éppen sarokhelyzetének köszönhetően vált fontos ponttá.

A fontos pontok egy város életének aktív színterei. Olyan csomópontokat jelölnek, ahol több irány fonódik össze: kereszteződéseket, megállókat. Egy városszövetben a tulajdonképpeni szívet szimbolizálják, a ténylegesen használt központot. A Széchenyi tér körzetében Pécs belvárosa ugyan számtalan teret, parkot, kávézóteraszt és szobrot kínál találkozópontként, mégis, ami biztos, az a ló farka. Még a legnagyobb éjjeli zimankóban is látni néha a lónál ácsorgó alakot, amint lopva órájára pillant... Tehát ha valaki a lónál beszél meg veled találkozót, számíts arra, hogy nem leszel egyedül. Amíg a belváros jelentős észak-déli és kelet-nyugati tengelyének találkozásában várakozol, előtted zajlik a város élete. Ha erre jársz, szánj tíz percet a ló alatti időzésre.

Kép: www.szoborlap.hu

•••PÉCS-ZÖLD•••Tavaszi szél vizet áraszt... Pécs vizeiről

-első rész: a városban található forrásokról-

A mai naptól már biztosan senki se gondol a télre. A Széchenyi téri időjelző házikó tegnap tíz fokot mutatott, jelenleg pedig a szélcsendesebb pillanatokban kifejezetten balzsamos meleggel süt a nap. A pécsiek ilyenkor megrohamozzák a Mecseket. Szerencsénk ez a város-hegy szimbiózis, hiszen negyed óra alatt akárhonnan beérhetünk az erdőbe. Ugyan még csak a hóolvadási szakasz végén járunk, a talaj felső rétegei telítődtek. Ennek köszönhetően érdemes felkeresni a most ébredező mecseki forrásokat, vagy a városban található vizeket.

Pécs akármely városunkkal felveszi a versenyt, ám egyetlen kritikával szemben legtöbbször védtelen: se folyója, se tengere... Ugyan a városban nem hullámzik tó, a környéken gyönyörű helyszínek találhatóak: Orfű, Málom, Tüskésrét, hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. Rövidebb bringaúttal hamar kielégíthetjük víz iránti olhatatlan szomjunkat. 

A Mecsekben azonban számos forrásvidék rejtőzik, 210 kiépített forrással. Én minden évben, még a medvehagymaszezon előtt, a Melegmányi-völgy csodájához zarándokolok meglátogatni a források vidékét. Van azonban számos magányos pont is, ahol víz lép ki a Mecsek testéből. A városban is találunk ilyen lelőhelyeket. Ezeket közül hármat szeretnék most bemutatni.

Ignác-forrás: Kiépítettsége miatt nem annyira romantikus helyszín, ám egész évben, még télen is ad vizet. A Székely Bertalan utca völgyében érkezik a városba a Mandulás felől egy észak-déli tektonikus vonalban, és lép ki a a Surányi úti kereszteződésben. Mellette található a romantikus hangulatú, híres Petőfi-ház, emiatt a vizet Petőfi-forrásként is említik.

Idrisz baba kútja: A Rókus dombon fakadó bővizű forrást sajnos csatornába kényszerítették, pedig vízhozama legendás volt. Természetes erét az 1965-ös építkezések során vágták át. Nagyobb esők idején enyhe csorgással ad hírt magáról a forrás. Nem messze a kilépőhelytől található Idrisz baba türbéje, a 16. századi török síremlék. 

Tettye-patak: Vize a mecseki forrásokból táplálkozik. A Vince utcán, illetve az utca felszíne alatti csatornában éri el az Ágoston teret. Völgye Pécs történelmének meghatározó helyszíne. Már az ókorban megjelentek a patakmenti malmok. Liszt, tímár, tabakos és papírmalmok sora állt a völgyben a 15. században is. Ekkor Malomszegnek hívták a területet. Vizének munkája létrehozta a Tettyei Mésztufa-barlangot, amelyet szintén tervezek bemutatni a közeljövőben! Vízhozamából a környék ivóvízellátását fedezik. A karsztvíz egy részét engedik csak a zárt rendszerből a felszínre. A 2010-es kulturális  beruházásoknak köszönhetően a tettyei "vízesés" környezete is megújult, így a park, a barlang és a patak Pécs egyik legzöldebb, legélőbb kikapcsolódási helyszínévé vált.

A Petőfi-forrás, Idrisz baba kútja és a Tettye-patak

Aki teheti induljon el, és keressen fel egy forrást.

A következő részekben a Mecsek legszebb forrásaihoz kalauzollak, valamint Pécs kútjait is szeretném bemutatni, hogy bebizonyítsam, Pécs igenis gazdag vizekben, ha folyója nincs is...

Képforrás: www.baranyatermeszetbarat.hu

•••PÉCS-KULT•••"Aranyfénybe mártóznak az üres hinták" A Jelenkor folyóirat februári számáról

Ugyan lassan vége a februárnak, a Jelenkor folyóirat írásaiból mindig lehet szemezgetni. 
A város szívében található szerkesztőségben Ágoston Zoltán főszerkesztő, Szolláth Dávid és Görföl Balázs szerkesztők, valamint Bertók László főmunkatárs gondoskodik a havonta megjelenő, országos irodalmi folyóirat színvonaláról. Elődje, a Sorsunk 1941-ben indult Várkonyi Nándor szerkesztésében, Weöres Sándor, Csorba Győző és mások köreműködésével, és működött egészen 1948-ig.
A Jelenkor 1958 októberében jelent meg első ízben. A hatvanas években a lapban publikáló íróink többek között Illyés Gyula, Kassák Lajos, Jékely Zoltán, Somlyó György, Áprily Lajos, Csorba Győző, Tandori Dezső, Vas István, Weöres Sándor, Déry Tibor, Örkény István, Mészöly Miklós, Pilinszky János, Szabó Magda stb. voltak.
A hazai irodalmi életben egyre meghatározóbb irodalmi orgánum a hetvenes-nyolcvanas években Szederkényi Ervin, Csordás Gábor és Parti Nagy Lajos szerkesztői munkájának köszönhette hírnevét. Esterházy Péter és Nádas Péter is főképpen itt jelentetett meg írásokat. A közelmúltban ugyan majdnem ellehetetlenült a folyóirat működtetése, ám a  nehézségek ellenére, összefogással mégis sikerül átmenteni. Ezúton is felhívom a figyelmet a lapmentő akcióra, amelynek keretében előfizetéssel lehet támogatni működtetését, szellemi örökségének tovább folytatását. Az ügyről részletesebben: http://www.nyest.hu/hirek/veszelyben-a-jelenkor-folyoirat

Ajánlóként fogadjátok ezt a részletet Konrád György Vendégkönyv című, a februári számban megjelent írásából, amelyből a poszt címe is idéztetett:


"Jöjjön hát egy könyv a városról, amely már kétezer évvel ezelőtt is létezett. Megrázom a fejemet, akár egy kaleidoszkópot, és a kis üvegtörmelékek, fémdarabocskák és papírcafatok, melyeket a szemem előtt hengerükben forgatok, egyszer csak valamilyen rejtély folytán összeállnak egy új, addig nem volt képzeleti valósággá. Nincs semmiféle célom, ahogy felbukkan egy cél, lelövöm, mint a céllövöldében. Lassan járok, nem nem az előrehaladás érdekel, az a hivatásom, hogy járókelő legyek, a városnak a járókelő az emblémája. Már felnőtt voltam, mikor először jöttem ide, itt engem semmilyen fájdalmas emlék nem karmolt. A tiszántúlinak új volt a Dunántúl, meseszerű, mintha olvasta volna."


A februári szám tartalma:

A lírarovat Schein Gábor, Lázáry René Sándor, Kerber Balázs, Mestyán Ádám és Nyizsnyánszki Anna Eszter verseit közli.

A prózarovatban részletek olvashatók Konrád György önéletrajzi regényéből és Mircea Cărtărescu regényéből (Silistra-korszak – Koszta Gabriella fordítása). A rovat közreadja Sándor Iván regényrészletét, valamint Osgyán Edina novelláját.

P. Müller Péter kritikát közöl Weöres Sándor A kétfejű fenevadjának új pécsi bemutatójáról. Marafkó László a negyven évvel ezelőtti Jelenkor műhelyvitáiba enged betekintést. Sz. Koncz István Makovitzky József patológussal beszélget.

Czesław Miłosz – a lapszám válogatást közöl a 2011 októberében Budapesten megrendezett nemzetközi Miłosz-konferencia előadásaiból. Lengyel kutatók: Andrzej Franaszek, Anna Nasiłowska, Jarosław Klejnocki, Piotr Śliwiński és Andrzej Stanisław Kowalczyk tanulmányait ismerheti meg az olvasó. Az összeállításhoz Takáts József Miłosz Családias Európa című könyvével foglalkozó írása társul.

A kritikarovatban László Emese Bodor Ádám Verhovina madarai című regényéről, Balázs Imre József Jász Attila új verseskötetéről ír. Gyürky Katalin Ljudmila Ulickaja Imágó című regényét méltatja. Medve A. Zoltán Olja Savičević Ivančević novelláskötetét recenzálja.

Jó olvasást!

A fotóért és az adatokért hálás köszönet a szerkesztőségnek! A szerk.

•••PÉCS-GASTRO••• "Anno mutatta nekem egy kisöreg, úgy hívták, hogy cirfandli bácsi" - interjú Szabó Zoltán borásszal

-első rész-

A cirfandli fajtát, a Pécs-Mecseki borvidék egyik jellegzetességét nem sokan termesztik. Rengeteg törődést igényel, sok munka van vele. Bora azonban semmi máshoz nem hasonlítható. Én két évvel ezelőtt kóstoltam Szabó Zoltán 2009-es évjáratú cirfandliját, és akkor a lelkem borlistáján határozottan átvette az első helyet. A fajtát eredetileg az osztrák Gumpolskirchen közelében termesztik, kb. 50 hektáron, valamint Olaszországban a Comói-tónál. Az országunkba 1850 körül került a pécsi káptalannak köszönhetően, a déli fekvésű Szent Miklósban nevelték tőkeművelésben. Magas cukorfokának köszönhetően sokáig a köztudatban édes, félédes csemegeborként élt. Szabó Zoltán első generációs "kézműves" borász a Pécs melletti Hosszúhetényben fogott a különlegesség termesztésébe. Miután megfertőződött a borkultúrával, számos külföldi és hazai területet felkutatott, iskoláit elvégezvén pedig megvette első földjét.

• Úgy tudom, 2004-ben kezdted el a "földmunkát". Mesélnél arról, hogyan találtál rá a területre és hogyan alapítottad a pincédet?

Akkor adódott a lehetőség, amikor valaki megvált egy nagyobb darab szőlőtől. Első évben még nem is készítettem bort belőle, hanem szőlőként eladtam. Hiszen még nem volt pince, földolgozó sem. Egy kis piros kockás füzetbe jegyeztem a kiadásokat és bevételeket. Az egész termést eladtam, illetve bérfeldolgoztattam, hogy legyen valamennyi saját bor is. Egy nagy feldolgozó vette meg a chardonnay-t, több mint egy hektárról, de nagyon keveset kaptam érte. Akkor eldöntöttem, ezt így nem csinálom többet. Vagy van negyvenszer ennyi, és akkor meg fogja érni, vagy én csinálok valamit. Addigra már kellőképpen fanatikus voltam, és a fejemben is rengeteg elképzelés volt. Nekivágtam minimális gyakorlati tudással. Legtöbbet a személyes találkozásokból tanultam. 

• A területed három dűlőből áll. Az Ördögárok-dűlőn terem a cirfandli, aminek termesztésébe csak nagyon kevesen mernek belevágni. Ez a vonal is igen messze áll a divatborászattól... Mi ennek az oka?

Igen, ez hazárdjáték. Elég, ha annyit mondok, hogy a pécsi borvidék körülbelül 600 hektár, az áttelepített cirfandli ebből 10 hektár. Ami azt jelenti, hogy hiába rázzuk itt a cirfandlis zászlót, hogy ez a mi borunk, igazából senki nem mer foglalkozni vele. Ez teljesen érthető. 

Anno mutatta nekem egy kisöreg, úgy hívták, hogy "cirfandli bácsi". Ott lakott a kutató alatt a Szent Miklós-dűlőben. Egy kis dombja volt, ahol csak cirfandlival foglalkozott. Mutatta, hogy lennt szenved a sok víztől, fennt pedig szárazságproblémái vannak. Csak a középső csík volt, ami szépen zöldellett. Tehát nagyon igényes a fekvésre, a talajra, a betegségekre. Rothadékony és a borát is nehéz kezelni. Az Ördögárok-dűlő viszonylag ideális hely.

Itt, ahol ülünk, megnéztem az egyetlen cirfandlit, sajnos teljesen fehérjekiválásos, amitől homályos a bor. Ez azért van, mert a cirfandli rendelkezik a legtöbb fehérjével. Amikor laboráltatni viszek egy bort, hogy palackstabil-e, akkor mindig szokták mondani a villányi laborban, hogy: ja, ez cirfandli, az speciális eset! Borként is, szőlőként is. Illetve a tíz hektáron ahol termeljük, nincs egy határozott, kialakult stílus.

Én inkább azért hajlok rá, csak nem lehet minden évben,  mert természetes, édes bort lehet belőle készíteni. Pécs próbálkozott annak idején mindennel. A mese szerint Tokajból földet is hoztak.

• Tokajt említve, az aszúsodás mennyire jellemző errefelé? Úgy tudom, a 2006-os rajnai rizlinged, amivel betörtél az elit borászatba, éppen ezért lett különleges évjárat.

Igen, de klasszikus aszúsodással csak ekkor találkoztam nagyobb mértékben, 2006-ban. A cirfandli is aszúsodásra hajlamos ha olyanok a feltételek. Viszont vékony a héja és a bogyók szinte méhsejt alakúra nyomják egymást, könnyen elpattannak. A botritisz akkor támadja meg őket. Ami jellemzőbb, hogy alulról felfelé elkezd elszáradni a kocsány. De ha jól beérik, betöppeszti saját magát. Nem is az a klasszikus aszúsodás ez, ami a tokaji területen a páratartalom miatt megy végbe. Itt semmi víz nincs ehhez. 

• Egy sommelier úgy jellemezte az egyik cirfandlit, hogy többrétegű, ami azt jelenti, hogy a szőlőt három fázisban szüretelték. Miért volt erre szükség?

Igen, ismerem azt a bort. Ennek az oka az, hogy, mint mondtam, nincs kialakult recept hozzá. Én például, ha lehet, próbálok édeset készíteni. Ez nem mindig sikerül. A háromszori szüret gondolom azért kellett, mert kezdetben gyümölcsösebb a karaktervilága, amikor még nem túlérett. Aztán nagyon szép szőlővirág illata lesz. A krémes jelleget az érettebb fázistól veszi fel. Én kifejezettem kedvelem, amikor egy picit túlérik, van benne egy csepp pettes karakter. Ez adja azt a krémesen mézes, hömpölygő bort, ami szárazban is jól tud állni. A készítő a korábbi szürettel jó illatot csinált, jó savkaraktert, aztán leszedte teljes érettségben, ami a gerincét adta abornak és egy kis túlérettet is beleszedett.

• Te ősi fajtákat is átoltottál. Ez már a kézműves borászatból fakadó kísérlet? 

Ez az én gumicsontom, méretét és komolyságát tekintve is. Azért kísérletezgetek mindennel, hogy tudjam, a jövőben minek van itt tényleges létjogosultsága, mivel érdemes játszani. Ezzel még a kutatóban fertőződtem meg. Ott van egy speciális blokk, a Kárpát-medencéről, ami 100 fajtát tartalmaz. Ennek a kilencven százalékáról senki nem hallott. Régi könyvekben is visszakerestem az ősi fajtákat, például a kutató első igazgatója, Németh Márton írásait, a három kötetes ampelográfiai albumában. Az utolsó pillanatban, az 50-es, 60-as években körbejárta a történelmi Magyarország területét, ősi tőkéket kutatva, begyűjve az utolsó fajtákat. Ebből a gyűjteményből 5-5, de legfeljebb 10 tőke van. Én azokat a fajtákat keresem, amik kikoptak. A filoxéra vész előttieket, amikor még nem volt oltványiskola, import, hanem a bort a területről lehetett felismerni. Nem cirfandlit ittál, hanem "pécsit". Csak az ott honos, jellemző szőlőfajták szerint. Elpusztult egy tőke, levágtak egy vesszőt és ledugták a helyére.

• Egy művész fejében mindig vannak tervek, elképzelések. A te fejedben is vannak borok esetleg, amiket meg szeretnél valósítani? A kísérletezés ennek a részét képezi gondolom.

Tele vagyok tervekkel. A kísérletekkel szűkülnek a fajták, egyre inkább körvonalazódik, hogy mi az, amit igazán szeretnék. Nagyon hosszú távon egy régi-új modellben szeretnék bort készíteni. Ezt most nagyon hosszú lenne kifejteni, annyi elég, hogy vegyes ültetvényben gondolkodom. Ezt senki nem csinálja, most már a fajta világa van. A túltenyésztés a nagytermelőknek kedvez, azokat lehet másolni. Ha chardonnay-t készítesz vissza kell utalnod az őshazára, Burgundiára. Attól eltérhetsz egy új stílussal, de mindig ahhoz fognak mérni. Angliában a polcon például az újvilági borok mellett vagyunk. Ez hiba. Éppen ezért nem a fajtára helyezném a hangsúlyt. Ha ezt veszik alapul, a borászon lesz a hangsúly. Miből mennyit csepegtet, mivel házasít... Nálunk hagyományosan ez úgy működött, hogy a szőlőben már megtörtént a házasítás. A szomszédomban például van egy 1933-as ültetésű rizlinges. Ennek 70-80% csak a rizling. Tudatosan van vegyítve bele olyan fajta, ami plusz cukorfokot, plusz savat ad. Megőrzi a rizlinges karakterét, de egy picive mindig több. És sokkal jobban hozza az azonos minőséget. Amit el is várnak sokszor, hogy évjáratonként ne változzon a bor. Ez a vegyesbor, ami sajnos le van járatva, de ezek a borok is nagyon jók tudnak lenni!

• Nem rontja a minőséget, hanem gazdagítja a tartalmát. A túltenyésztés sokszor életképtelenebb.

Persze. Lehetne színmagyar Pécsett lenni, de mennyivel jobb, hogy sokácok, szerbek, svábok egyvelegében élünk. Ez plusz színt ad a területnek.

folyt. köv.

Kép: http://www.pannonborbolt.hu
        http://budapestdailyreview.com
     

•••PÉCS-GASTRO•••A mecseki csodanövényről, csalogató gyanánt...

A medvehagyma sokak számára csak egy piacról ismert különlegesség. A pécsiek azonban alig várják a márciust, amikor a Mecsekben beindul a szezon. Az erdőben ameddig a szem ellát harsogó frisszöld szőnyeg terül el, a koratavasz illata pedig erős fokhagymára emlékeztet. Fogadjátok ezt a kis összefoglalót   a "mecseki ginsengről".

A medvehagyma (egyéb elnevezései: vadfokhagyma, kígyóhagyma, salamás, sási-hagyma, poroszhagyma, sarima és sajamás) egy ázsiai fokhagymafajta Európába származott rokona. A Mecsekben rendkívűl jól érzi magát, elsősorban a tölgyes, gyertyános, és némileg a bükkös részeken is tanyázik, valamint nagyon kedveli a nedvesebb, árnyasabb területeket. Általában minden pécsinek van bejáratott kedvenc szedőhelye. Én magam a Misina-Tubes közti sétaút mentén elterülő hatalmas mezőket szeretem, azonban ez védett terület. A medvehagyma ugyan még nem az, de ne szedjétek olyan helyen, ahol ezt tiltják. A gerincen fantasztikus sétát lehet tenni akkor is, amikor már virágzik a hagyma. Az orfűi területekre tett koratavaszi kirándulás során is remek zsákmánnyal térek haza. Másik gyűjtőhelyem egy rejtett kis völgy a Mandulástól a Remeterét felé haladva. Ott a legtovább friss a termés, köszönhetően az árnyékos fekvésnek. A városból fél órás sétával elérhetőek a közelebbi területek.

Én csak "mecseki ginsengnek" nevezem. Mindent tud, amit a fokhagyma, de többszörös esszencialitásban. A tavaszi tisztítókúrák elengedhetetlen növénye.  Vértisztító, baktériumölő, koleszterincsökkentő, értágító és nyugtató hatása rendkívüli. Amikor leszedi az ember, erős fokhagyma illatot áraszt, elcsócsálva pedig egy kellemes újhagyma-szerű ízt érezni. Sajnos hamar fonnyad, pár napon belül el kell fogyasztani, vagy az alábbi receptek egyike szerint feldolgozni. Készíthetünk belőle levest, főzeléket, pesto-t, pogácsát és még számos egészséges tavaszi ételt. 

Nagyon fontos! Mivel zöld leveleit össze lehet téveszteni mérgező növényekkel, nagyon körültekintően kell gyűjteni! A gyöngyvirág mérgező levelei például nagyon hasonlítanak hozzá, csak kicsit rövidebbek és talán kerekdedebbek. Aki nem biztos a dolgában, az bízzon az orrában!

És jöjjön néhány tipp a feldolgozáshoz:

• fűszerként apróra vágva saláták, szendvicsek, vajkrémek gazdagítója

• ha főzeléknek kívánjuk, járjunk el vele ugyanúgy, mint a spenóttal

• pesto-ként hosszú ideig eláll, sóval tartósítva télen kiváló zöld színfolt és vitaminforrás

• pogácsákba, tésztafélékbe keverve isteni hagymás aromát kölcsönöz!

Valamint egy kedvenc recept:

Medvehagyma-leves: kb. fél kilónyi levélkét megtisztítunk és felaprózunk. Pici zsiradékon póréhagymával, fokhagymával megpároljuk és kevés víz hozzáadásával fél órát főzzük. Mehet bele egy-két szem burgonya, zöldségek. Felöntjük zöldségalaplével, és borssal, szerecsendióval fűszerezzük. A végén tejszínnel sűrítjük és turmixoljuk. Pirított kenyérkockával, juhsajttal az igazi. Képet teszek fel róla, ha eljön az ideje... alig várom!

Kép: http://www.foodandwine.hu

        http://www.memton.com

•••PÉCS-KULT••• Egy világörökség részét képező téltemető menetről

 Ha még nem jártál Mohácson ebben a farsangi időszakban, mindenképpen vedd fel a téltemető programot a "100 dolog, amit látnom kell" listádra. A vonulás a mohácsi busójárás talán legnagyobb élménye. A Dunán való átkelésről, a tél koporsójáról, máglyáról, dudákról és kolompokról, csipkébe takart arcú lányokról nem is beszélve...

A fagyos februárközépben várjuk a menet indulását.  Érezni, hogy csak azok vannak itt, akik szintén megunták már a szobameleg-bezártságot és életre akarnak kelni. A fagypontról feljebb csak a pálinka és a forralt bor segítségével lehet jutni, de a legbiztosabb melegedő a busóba bújás. A busók nem csak telet temetnek, jeget olvasztanak, farsangot járnak.  A busók forralják a vérünket is. Nem lehet tudni, mikor, honnan borul rá az ember lányára egy hatalmas szőrtömeg, mikor szólal meg a háta mögött a kolomp, a csavaros bot mikor érinti. 

A tömeg saját ritmusában halad-hömpölyög a központ felé. A busók viszont elő-elő bukkannak, arrébb ugranak, becserkésznek, levadásznak, összegyűlnek, szétszélednek. Lépteiket a kolompjuk jelzi, talán éppen felénk tart egy fekete vagy fehér busó... De még nem tudhatjuk, hogy minket, vagy a szomszédunkat szemelte-e ki. A busók nem viccelnek. Dionüszoszi jelenségek, telve erotikus szimbólumokkal. A tekerő hangjába kapaszkodva talán nem veszünk el ebben az átváltozásban. A vonulás idejére mindenkibe visszatér a gyerekkori borzongás. A busómaszk mögött is busó rejtőzik... A kolomphangok szétszórt irányból érkeznek, de amikor eszmélünk, már egy busó ölel magába. Táncra hív, megkínál borából, majd ahogy jött, úgy el is tűnik...

A főtér forgatagában már megáll a járás. Más élmények számára tárul lehetőség. A barátságos busók fotózkodnak, táncolnak. De ha kiszemel téged egy komolyabb tag, nem menekülsz...

A farsangi menet végére alaposan ki lehet melegedni. Érezni, ahogyan olvad ki az emberekből a tél. Elemi szükséggé válik a farsang megélése, a négy fal zsibbadásából való kiszabadulás, a fogcsikorgató fagy, a forró borzongás, a pálinka! Várjuk a tavaszt!

http://www.mohacsibusojaras.hu/

Kép: http://itthonotthonvan.hu

•••PÉCS-KULT•••A Gyugyi gyűjtemény királynőjének hazatérése - amikor a szenvedély türelemmel párosul

A Zsolnay Negyed egyik kiemelkedő látnivalója a Gyugyi-Gyűjtemény, amelynek a Sikorski-ház ad otthont.  A közel 600 darabot bemutató tárlat a Zsolnay gyár fénykorát mutatja be. Dr. Gyugyi László a legkiválóbb és legkülönlegesebb darabokat gyűjtötte egybe az 1870-es és 1910-es évek között virágzó korszakból. E gyűjtőszenvedély a neves, amerikába származott mérnököt 41 éves korában érte el, amikor szert tett első Zsolnay tárgyára, a gránátalmás korsóra. A legnagyobb aukciókon, (Sothesby's, Christie's, Philips, Dorotheum...),  és a világ minden pontján megfordult egy-egy értékes darabért. Hirdetések és ismeretségek útján, egyesével szedte össze a kollekciókat, rég feledésbe merült munkákat.  Az egyedi darabokra sokszor  éveket kellett várnia. Többször a mű fotójával szerepelt a „körözés”, a világszerte megjelenő lapokban. Különös módon akadt rá Gyugyi úr Apáti Abt Sándor La Luna című művére is, amelynek története álljon itt példaként a gyűjtőszenvedélyre:

„Az 1980-as években egy alkalommal hirdetést adtam fel, amelyben Zsolnay-tárgyakat kerestem. Egy kicsiny, néhány tucatnyi lakosú nebraskai településről írt levelet egy férfi. Azt kérdezte, tudnék-e mondani valamit egy kerámia mellszoborról, amit ajándékba kapott. Ahogy a tárgyat leírta, rögtön tudtam, hogy egy ritka kivitelű, Abt által modellezett Lunáról van szó.”

A mellszobor tulajdonosa azonban mást gondolt a páratlan értékű kincsről. A gyűjtő hiába bizonygatta neki, hogy az álmodozó fiatal nőt ábrázoló, a hold szimbólumaként megjelenő torzó egy allegorikus ábrázolás, magát a Hold istennőjét testesíti meg, az amerikai úr szentül meg volt arról győződve arról, hogy egy ókori időkre emlékező férfi harcos ökörszarvakkal körbeölelt portréját tudja magáénak, nem létezvén ennyire erős mellkasú nő. A csere sem érdekelte, pedig neves díszüveg gyűjtő volt. Az ok, amiért nem volt hajlandó megválni szeretett mellszobrától, igen prózai, ugyanis szerette ágyából nézegetni lefekvés előtt. Végül hosszas levelezés és alkudozás után, évekkel később maga kereste fel Gyugyi urat eladási szándékával. Egy különleges Tiffany üveg megszerzéséhez kellett a pénz. A gyűjtőszenvedély türelemmel párosulva így meghozta eredményét, bár az urat nem sikerült meggyőzni a Luna-koncepcióról, az elküldött dokumentáció ellenére sem.

Lunát a gyűjteményes kiállítás második részében, a szecessziós periódust bemutató teremben lehet megcsodálni!

Aki pedig részletes interjút szeretne olvasni dr. Gyugyi Lászlóval:

 http://www.artmagazin.hu/artmagazin_hirek/a_gyujtemenynek_vissza_kellene_kerulnie_magyarorszagra...__beszelgetes_dr._gyugyi_laszlo_magyar_szarmazasu_pittsburghi_gyujtovel_zsolnay-gyujtemenyenek_new_york-i_kiallitasa_kapcsan.542.html

•••PÉCS-ZÖLD•••Interjú Kovács Orsolya végzős szociológus hallgatóval a zöld szemléletről

Kovács Orsit leginkább bringán látni, ahogy a városban jön-megy. Természetes jelenségét mindig megbolondítja egy-két saját készítésű, hulladékból kreált kitűzővel, ékszerrel. Zöld szemléletét és kreativitását nem csak a magánéletben éli. Önkéntesként, gyermekek mentoraként, a Fenntartható Fejlődésért Szakkollégium, a Murál Morál Mező munkacsoport és a ReArt műhely oszlopos tagjaként Pécs fiatal közösségének meghatározó alakja. Hamarosan befejezi szociológia tanulmányait az egyetemen, de ezenközben már évek óta aktívan formálja környezetét. Beszélgetésünkben az újrahasznosításról, a zöld szemléletről és arról kérdeztem, mit gondol ennek lehetőségeiről, nehézségeiről. 

• Hol indul a recyclinggal való kapcsolatod, mikor dolgoztál először hulladékkal? Honnan indul a történet?

2006-ban kezdődik. Baján volt egy úgynevezett Á Tötyöda KMCS, vagyis kreatív munkacsoport. A megalakulásunk utáni másnap egy szabadtéri buliba hívtak minket installálni a csapattal. Még nem dolgoztunk együtt, de tudtuk hogy mindenki valamit bütyköl otthon. Megkaptuk ezt az első felkérést,  de nem volt pénzünk rá és valahogy itt kezdődött minden. Csak néhány festéket vettünk hozzá, egyébként régi lepedőket és ócska tévét használtunk az installációhoz, stencileket vagdostunk és papírból papírmasét csináltunk. Ezeket kiraktuk a buliban, aminek nagyon nagy sikere volt. Szerettük csinálni,  így elindult egy sorozat. A kapcsolatom ezzel a recycling technikával ezen a buli-vonalon indult. Havonta volt egy-egy alkalom, amikor kértek installációt a csapatunktól. Sosem pénzért csináltuk. Saját szórakozásunkra kísérleteztünk a hulladékkal. Mindig ki kellett találni, milyen hulladékot szedjünk össze. Volt, hogy kartondobozokat festettünk, vagy óriási pillangókat kreáltunk hungarocellből. Éppen amilyen hulladékot találtunk. Így kezdődött ez az egész.

• Pécsre kerülésedet követően hogyan alakult tovább ez a kreatív vonal?

Amikor Pécsre kerültem, találkoztam Katona Krisztával, akivel bejártunk a Zöld-Híd Alapítványhoz (http://www.zold-hid.hu/). Ott is találkoztam a recycling technikával, láttam hogyan működik szervezetben az újrahasznosítás, hogyan lehet gyerekekkel dolgozni. A ReArt akkor jött, amikor a Labor csapatát megismertem 2010 elején. Miután találkoztunk, megtetszett amit csináltak, tudtam, ezt keresem Pécsen. Rengeteg inspirációt, ötletet kaptam tőlük. Ez volt a következő nagy lökés ebben a folyamatban. Ékszereket, egyéb használati tárgyakat három éve készítek. Akkor még ezek nagyon újak voltak. 

• Most viszont már kifejezetten divatos dolog az újrahasznosítás. Mit gondolsz erről?

Trend. Sok pénz van benne, biznisz. Van egy réteg, aki ezt hordja, leginkább az undergrund. Viszont egyre inkább lesz jellemző más társadalmi rétegnél is, habár legtöbben még ódzkodnak tőle. Lassan a szelektív hulladékgyűjtés is divat lesz remélem. Tulajdonképpen divat az egész. Trend az ökotudatos élet, a tudatos vásárlás, a biogazdálkodás, az újrahasznosítás. Ha megkérdeznénk az embereket, talán sokan meg sem tudnák mondani miért élnek ökotudatosan. Mert egyre többen élnek így, mert a barátaim ezt csinálják... Közben terepjáróval mennek túrázni. De ez tényleg csak a konzumzöldekre vonatkozik, tisztelet a kivételnek! A saját életemben a legjobb példa, amikor tavaly megvettem a szuperokos telefonomat és lelkiismeretfurdalásom volt, hogy a fenébe is a fogyasztói társadalomba, minek ez az egész. Ugyanazt csinálom, mint mindenki. De azért kompenzálásképpen megvettem a szomszéd könyvesboltban atudatos vásárlásról szóló könyvet is...

• Tehát vannak, akik világlátásukból adódóan élnek tudatosan ‘zöld’ életet, és van sajnos, amikor az egész csak egy újabb divathullám-jelenségként definiálható. A divaton kívül azonban más alternatívái is vannak egy ilyen gondolkodásmód terjesztésének, a kreativitás felébresztésének és egyáltalán a szemléletváltásnak. Te milyen utakat jársz, hol jelenik meg az életedben ez a munka?

Ez az Ormánságban, ahol szintén dolgozom egy kis faluban Kémesen. Ott működik egy Hulladékgyár nevű program, amit tavaly augusztus óta csinálunk. Fiatalokkal foglalkozom. Az elején meglepő volt, hogy rendkívül tisztában vannak azzal, hogy hogyan kell szelektíven gyűjteni, komposztálni. Több környezetvédelmi kérdéssel kapcsolatban is jó válaszokat adtak. Amikor megkérdeztem, hogy saját életükben is így élnek-e, akkor sajnos már nem mondtak igent; például a szemetet már nem viszik el a szelektív hulladékgyűjtőig, nem komposztálnak otthon. Szóval nekik ez teljesen mást jelent. Tudnak róla, de nem csinálják. Ekkor felmerült bennem, hogy milyen formában kell ezt nekik tálalni. Hiába mondanánk nekik hogy ne egyenek csipset és kólát, mert a létminimumon élőknek ez jelenti a luxust. Egy másik területen, a Fenntartható Fejlődésért Szakkollégiumban is foglalkozunk az ökotudatos témával a fenntarthatóság jegyében... - azt hiszem feláll a szőr a hátamon már az öko és bio szótól...

• Úgy tudom, hogy a Murál Morál Mező (http://www.muralmoral.hu/) projektjeiben is részt veszel, ahol hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkoztok. Ott is felmerül ennek a problémája? 

Sajnos nagyon szkeptikus vagyok ezzel a hátrányos helyzetű réteggel kapcsolatban. Velük minden kicsit nehezebb, ahogy ez is. Hiába jutunk előre, ha hazamegy és otthon kiröhögi a szülő, vagy simán nem foglalkozik vele, mondván más gondja is van. Amit a Cellux csoport (http://celluxcsoport.blogspot.com/) csinál, azért jó, azért működik, mert egészen kicsi gyerekeknél kezdik. Ez nagyon fontos, hogy minél fiatalabb korban lépjünk be a célcsoport életébe, így tudunk igazán változást elérni.Nagyon fontos lenne, hogy a befogadó közeg ezt a szemléletet hazavigye és otthon is alkalmazza.

• Mit gondolsz arról, hogy a mindennapi életben sajnos nem mindig valósul meg a szemléletváltás, hiába érti-érzi valaki a helyes irányt.

Hozzá kell szokni. Úgy kell beállítani az életedet hogy erre is jusson figyelem. Ha szánsz rá időt, akkor van. Ez csak kezdetben nehéz. Most egy olyan albérletben lakom, ahol komposztálunk és szelektíven gyűjtjük a hulladékot. Ha összegyűlik egy adag akkor le kell szervezni, berakni az autóba. Ja, autóval visszük a szelektív hulladékot... látod, ugyanaz a körforgás. Frankó gyerekek vagyunk, mert a "trend" szerint élünk, de nem gondoljuk át a következményeket. Mindennapjainknak csak egy-egy részében valósítjuk meg ezt a gondolkodást.

• Mesélj az anyagokról! Mivel dolgozol, miket gyűjtesz?

Amiket szeretek használni: molinó, bringagumi külső és belső, kávészacskó, műanyag, rongyokat, tetrapak dobozt... tulajdonképpen bármit, amit találok. Redőnygurtnit, ablakkeretet stb.S ok anyagban látok fantáziát. Nagyon szeretem összevegyíteni az anyagokat, a tetrapak doboz és a bicajbelső egy jó páros. Kedvenc munkám egy táska, amit dobozból varrtam és gumival kötöztem össze. És tényleg hordható, csak ki kellett bélelni műanyaggal. És persze fel kell vállalni...


• A gyerekfoglalkozásokra is ezeket viszed?

Igen, amikor gyerekekhez megyünk akkor is ezeket szoktuk vinni. A bringagumira például teljesen rá vannak állva, mindig megpróbálják ellopni őket. Persze vihetik, mert ezt nekünk külön gyűjtik a bicajszervizesek. Összeszedik egy hatalmas konténerbe. Náluk nem annyira nyitott a világ, hogy valahonnan csak úgy ingyen elhozhatnák. Ez egy régi álmom, hogy mondjuk ezek a gyerekek a saját bicajukat építhessék meg egy foglalkozáson. Nem kell hozzá semmi csak használt alkatrészek és gumik. 

• Mennyire tudsz teljesen alternatív felhasználással megvalósítani?

Nagyon fontos ezekben a re-dolgokban, hogy tényleg hasznosak legyenek. Sajnos a gyerekeknél sokszor előfordul az, és mi is beleesünk abba a hibába, hogy olyan foglalkozást vezetünk, amikor szabadon csinálunk valamit hulladékból és az szintén hulladék lesz, tehát nem alakul át használati tárggyá. Ráadásul már össze van ragasztózva és nem lehet szelektíven kidobni. Tudod, ezekhez a munkákhoz sokszor sok anyagot meg is kell vásárolni, amitől már nem teljes mértékben újrahasznosítható az alkotás. Ha megcsinálsz egy pénztárcát vagy táskát, akkor kell még vásárolnod hozzá olyan dolgokat, amitől az összeáll. Fontos, hogy olyan tárgyak szülessenek, amit aztán tényleg használunk és nem egy újabb hulladék keletkezik.

• De ha értelme is van, sokak számára még idegenek ezek a tárgyak.

Igen. Van egy réteg, aki ezt hordja, és van, akitől totál távol áll. Egyszer voltam bankban és elővettem a kávészacskó pénztárcámat. Hihetetlen milyen lenézéssel kezeltek. Látszik hogy nem veszik komolyan egy cseppet sem. Ha például elkezdenék a diplomaták a bringaövet hordani, az előrelépés lehetne. Valahol majd ez is megtörténik, hogy egyre szélesebb réteg elfogadja ezeket a dolgokat.

• A papírra milyen ötleted van?

Össze kell gyűjteni az irodák papírhulladékát és például papírmasékat gyártani. Kis füzeteket, amit mi kötünk össze. Kémesen a gyerekekkel csináltunk füzeteket, amit tényleg használnak. Nem kell háromszáz forintot színes füzetre költeni, és ez sokkal személyesebb.

• A gyerekekkel való foglalkozáson kívül az egyetemi életedben is megjelenik a zöld szemlélet?

A Fenntartható Fejlődés szakkoli egyetemi szintű. Egy munkacsoporban vagyok a bringafelelős. Érdekérvényesítés szempontjából az egyetemet a szakkoli képviseli, vagyis mi. Van beleszólási lehetőségünk abba, merre, hogyan menjen egy új bringaút, milyen programok szerveződnek a városban. Az önkormányzattal egyenes az összeköttetés, próbáljuk ezt hasznosan kihasználni. Ez még egészen friss, januárban kaptam meg a lehetőséget. 


• Az új biciklis útról is ti döntöttetek?


Az már eldőlt, biztosan merre menjen, de véleményt formálni lehet, sőt kell, ha erre van lehetőség. Ez a terv még csak a két egyetemi központ összekötéséről szól, emellett el kell menned a postára, vagy a külső városrészekről bejutni a belvárosba. Ez még megoldásra vár kerékpárút szempontjából. Pécs amúgy elég meredek, ha bringával akarsz járni, hozzá kell szokni a terepviszonyokhoz. Mohácson sokkal könnyebb, mert lapos a terep, ezért is az egyik legnagyobb bringás város.

• Összességében mik a tapasztalataid a pécsi zöld szemléletű közösségek működésével kapcsolatban?

Ami itt probléma Pécsen, hogy tényleg sok szervezet foglalkozik ezzel, de nincsen köztük összeköttetés. Az összefogás hiánya mindenhol, minden szinten probléma. A non-profit szektor pályázik, a legtöbb pályázati forrást pedig szemléletformálásra lehet fordítani. A szervezetek ezért megrohamozzák az iskolákat, mert ott lehet a fiatalokat legkönnyebben elérni. Az egyetemen már nincsenek jelen. Már a falusi iskolákba sem tudsz új programot vinni. Persze befogadják az x-edik foglalkozást is, de inkább már nyűg nekik. Egyébként a szakkolinak ez pont a célja, hogy az egyetemen is jelen legyen a zöld gondolkodással, szemléletformálással. Például: a Zöld Campus program (http://zoldcampus.pte.hu/). Az egyetemisták többnyire csak átmenetileg laknak itt. A koliban van szelektív gyűjtő, de mivel ez nem az otthonuk, nem annyira figyelnek rá. A legfogékonyabbak azok a családok, akik kifejezetten erre az életformára rendezkednek be: saját szelektív kukával, gazdaságos vízfelhasználással.

• Végül még egy kérdés. Hogyan szeretsz leginkább dolgozni?

Nagyon jó gondolkozni közben, amikor valamit készítek. Még jobb valamit csapatban csinálni. Amikor rá kell hangolódni egymás munkájára. Ez sokkal nehezebb, mint amikor a magad ura vagy és önállóan dolgozol.

Kép: Kovács Orsolya

•••PÉCS-SZÓTÁR•••

Pécsett- Pécsen: 

Néhány városnevünk névváltozatokkal különcködik. Nekik nem elég egy forma a helyhatározásból, kettőt is forgalomban tartanak. Közéjük tartozik például Győr, Székesfehérvár, Kolozsvár, Vác és nem olyan régen még Sopron városa is. Mi az oka ennek a különös kompániának? Kik és miért használják mind a mai napig a régies formákat is? Na és persze honnan ered ez a -tt?

Nyelvészkedjünk egy kicsit. A helyhatározós forma ez: Pécsen, az ún. lokativusi pedig: Pécsett. Az előbbit rendszeresen ismerjük és használjuk. A második viszont már leginkább csak a helybéliek, a hagyományörzők, a nyelvészek, az idősebbek szókincsét gazdagítja. Több nyelvész is azt jósolja, egy idő múlva teljesen kikopik majd a köznyelvből, elsüllyed a nyelvemlékezet tudatalattijába, ahonnan most még fel-felbukkanva szinesíti nyelvünket. Eredjünk utána honnan bukkan elő ez a forma, régészkedjünk kicsit a magyar nyelv ősi rétegeiben, finnugor nyelvrokonainkról emlékezzünk ezzel a bejegyzéssel. 

A finnugor, és általában az ugor rokonság egyik bizonyítékaként a határozóink viselkedése szolgál. 

Alapnyelvünk, tehát az "ősforrás",  az ún. irányhármasságot is ki tudta fejezni: hol? honnan? hová? Ebből a hol? a lokativusi eset, ami azonban akkor még így hangzott: falun, városon. Ez az -n ma már más határozókban jelenik meg: asztalon, télen, ügyesen, ébren... A minket érdeklő -t viszont a hová? kérdés ragja volt, vagyis az ún. ablativus. Az ugor együttélés során kezdett el a -t lokativusként viselkedni, és már a hol? irányára utalni. Ekkor azonban adódott egy kis kényelmetlenség, mert a -t a tárgy ragjaként is használatba lépett. Egyrészt emiatt kezdett kopni, másrészt azért, mert a hely maghatározásánál ugyanarra a funkcióra két lehetőség adódott: hol? városban, Pécsen valamint Pécsett. Ez ökológiailag kényelmetlen, ezért a nyelv elhagyja a kevésbé használt, szűkebb értelemkörű formát. A lokativus rag szűkebb jelentéstartománnyal bírt, leginkább csak létező helyekre használták, van szavunk ahol pedig megmaradt: itt, ott, helyütt, amott...

A Pécsett alak tehát egy archaikus forma, inkább nyelvjárási és irodalmi árnyalatokkal. Én magam néhány évvel a városba költözésem után kezdtem el, teljesen spontán módon használni. És azt vettem észre, hogy leginkább akkor választom ezt a megoldást, amikor Pécsről úgy beszélek, hogy magam is itt tartózkodom. Vagyis: Pécsett a héten havazott = mifelénk a héten havazott. Mifelénk, ahol élünk, ami személyesebb, közelibb viszony és ezzel az árnyalattal gazdagabb. 

Ki és miért blogol a városáról?

Üdvözöllek ezen a napfényes helyen!

Kérlek helyezd magad kényelembe, képzeletben dőlj neki a Mecsek lankáinak, barangolj velem ezen a blogon, élvezd a napot!

Az oldalon négy kategóriában (kultúra, gasztronómia, gyerkőc és zöld) olvashatsz mindig friss tartalmakat, amelyek mind-mind Pécs velejéből valók: interjúk a városban működő, alkotó, tevékeny, értéket előállító- és képviselő emberekkel, vállalkozások, intézmények bemutatása, kuriózumok, pécsiségek hirdetése és aktuális programkínálat. A blog célja, hogy az ismeretlen utazót idecsábítsa, a vendégnek tippet adjon és hirdesse a Dél gyöngyszemeit.

Pécs a Mecsek déli lankáin elterülve érleli, forralja szellemi kincseit, amelyekből kóstoló gyanánt  szemezgethetsz innen. Amennyiben pedig kalauzra van szükséged, szívesen melléd szegődöm ha idelátogatsz. Hiteles és szakképzett forrásként vezetlek be Pécs vidékének különlegességeibe.

És hogy ki vagyok?

Közvetítő, térkép, útikönyv, akin keresztül egy város élete láthatóvá válik. Szépségei és kincsei közt kutakodva, terein kalandozva társául szegődöm az utazónak. Idegenvezetőként találtam meg a feladatom, szenvedélyem a szem és a szív táplálása. Urbánus esztétaként évek óta szegődöm csoportok és magánszemélyek mellé - illetve elé -, hogy segítségemmel minden kulturális és urbanisztikai információt megkapjon a városba látogató. Végzettségemet 2002-ben szereztem Budapesten, majd pécsi egyetemi tanulmányaim mellett elkezdtem felfedezni ennek a szakmának a szépségeit. Eleinte leginkább a tárlatok bemutatása, a műalkotások közvetítése foglalkoztatott, ez mára szenvedélyemmé is vált. Szívesen tartok tárlatvezetést Pécs múzeumaiban és időszakos kiállításain egyaránt. Ha nem a hagyományos, adatközlő mutogatásra vágysz, hanem kincskereső élménysétákra, élő és hiteles tolmácsolásra, ismerd meg rajtam keresztül Pécs városát! Válassz a neked megfelelő szempont szerint városnéző sétát a "Vezetések" menüpont alatt, vagy csak olvasgass a fenti kategóriákból! Érezd jól magad!

Kalauzod: László Eszter "elleszter"