Pécsen az Aradi vértanúk útjának történetével megidézzük az október 6-i eseményeket. Ha valaki ebben a csodálatos időben adózni szeretne a hősök emlékének, sétáljon végig az Aradi vértanúk útján, keresse fel ezt az emlékhelyet.
Adalékul a sétához álljon itt egy kis összefoglaló a terület történetéről, az út megépüléséről és a szobrok elhelyezéséről.
A városfal északi vonulata mögötti telkeken az 80-as évekig kis házak, viskók támaszkodtak a kőfalhoz, hátsó kertek és bozontos udvarok rejtették a páratlanul jó állapotban fennmaradt falszakaszt. Ekkoriban még nem létezett a most ismert és használt út, amely az Egyetemvárost és az alagutat köti össze. A terület rendezésének, a Barbakán és az 1 km-es fal kiszabadításának igénye már a 30-as évek városrendezési törekvéseiben felmerült. A mai nevét 1949-ben elnyerő közlekedési artéria eredeti neve Petrezselyem utca volt. Erre való megemlékezésül áll az út nyugati végén Gellért B. István Petrezselyem-kútja. (Fontos: a régi Petrezselyem kút az út másik, keleti végében áll, melyet ma Vöröskő kútnak hívnak!) A terület rendezése elkerülhetetlenné vált az urbanizációs növekedés miatt. Szükségessé vált egy, a nagyobb forgalom áramoltatására alkalmas kelet-nyugati vonal, amely a mára ismét elzárt belvárost megkerülve jelentős súlyponttal rendelkezik. Ez a főút a korábbi épületek elbontásának és a terület rendezésének, a várárok feltöltésének munkálatai után épült meg. Az eredeti nyomvonal ma a felső, meredeken felhúzódó utcácska, amelyen az aradi vértanúk szobrai sorakoznak. El lehet mondani, hogy Pécs esetében ez a rehabilitáció urbanisztikai bravúr volt. Nem minden városunkban sikerült ennyire összehangolni a kulturális, az infrastrukturális és zöld igényeket.
Essen néhány szó a hősök panteonjának tekinthető sétányról: 1991-ben alapítvány alakult a szobrok elhelyezésének céljából. Miután a talapzatok a helyükre kerültek, a neves szobrászművészek munkáit sorra helyezték el rajtuk. Az elsőt 1991 október 6-án állították, amely Trischler Ferenc, Damjanich Jánost ábrázoló alkotása volt. Ezt követően egészen 1997-ig zajlottak a szoborállítások. A tervezőművészek (Tischler Ferenc, Nádor Edina, Kolozsi Tibor, Sütő Ferenc, Rigó István, Bencsik István, Böszörményi István, Rétfalvi Sándor) munkáit mindig egy-egy adományozó részvételével és támogatásával avatták fel.
A 80-as 90-es évek meghatározó városformáló mestere, Dévényi Sándor és társa, Kistelegdi István tervezői munkája fontos posztmodern emlékhelye Pécsnek. Aki teheti, tegyen kitérőt a sétányra, ahonnan nem mellesleg nagyon szép rálátás nyílik a székesegyházra és a városfalra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése