•••PÉCS-ZÖLD•••"Ez nem egy zárt mátrix..."

Interjú Galambos Attilával a Zöld Fiatalok Egyesületről

A pécsi Zöld Fiatalok szervezetével először az egyetemen találkoztam, majd az elmúlt években számos megmozdulásukat figyelemmel kísértem. Úgy gondolom, mindenképpen említésre méltó törekvésüket, képviseletüket, minél több pécsihez el kellene juttatni. A szervezet vezetőjével való interjú-beszélgetés során többek között arra is kíváncsi voltam, milyen formában tudnak a hozzájuk hasonló zöld-civil egyesületekkel tágabb kontextusban kooperálni, létezik-e a városban tevékenykedő szervezetek között kommunikáció. A városvezetés által kezdeményezett Ökováros-ökorégió Program oktatási munkacsoportjában a jövőben tevékeny szereplővé váló egyesület tagja, Galambos Attila kérdésemre elmondta, hogy a ZöFi szervezeti tevékenységében is fordulópontot jelent ez a lehetőség. A szervezet működtetésében való részvételével  rendszeresen érzékenyíti az egyetemistákat a globális problémákra, a fair-trade és a környezettudatosság jelentőségére, az aktivizmus és a zöld szemléletmód ötvözésének szükségességére. A ZöFi hatéves múltra tekint vissza, és ez pécsi viszonylatban soknak számít. A fiatalok megszólítása az új feladattal most annyiban módosulhat, hogy a ZöFi más egyesületekkel és civil szervezetekkel közösen dolgozza ki oktatási programját az ökoprogram keretében. A különböző, pályázati forrásokból tevékenykedő nevelő- és fejlesztő csoportokra általában sajnos nem jellemző az együttműködés. Attila rávilágított arra, hogy ugyan az összefogás hiánya nehezíti sokszor az ugyanazon keretek között tevékenykedőket, mégis, a magyarországi városokhoz viszonyítva Pécs kiemelkedő eredményeket tud felmutatni a globális, természettudatos nevelés, a korai szemléletformálás és a különböző kreatív megoldások terén.

•Korábban félreértelmeztem a szerepedet a ZöFi-n belül, azóta kiderült, nem vezetője vagy az egyesületnek, hanem aktív részese. Mesélnél egy kicsit arról, milyen rendszerben működtök?


Nehéz úgy beszélni az egyesületről, hogy pozicionálnom kell magamat. Ezért is érdekes számomra ez az egyesületi forma. Nekem ebben életre szóló barátságaim születtek az idők során. Szilárd barátommal (Stallenberger Szilárd, A ZöFi grafikusa)például az egyesület miatt kezdtünk el nagyon jóban lenni, és ő olyan, akiért bármit megtennék. Egyszerűen nincsen a barátságunkban szünet, bár ő már nem él Pécsen. Ha találkozunk mindig ott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk. Nekem ez az egyesület. Ami nem úgy működik, mint egy munkahely. Olyan aktív tevékenység, amit a mindennapi életünkben csinálunk, bár nekem is ott van a főállásom, a többieknek ott van az egyetem. Azt elfogadom, hogy én tudom a legtöbbet az egyesületről, én dolgoztam benne a legtöbbet, de a fogalmával egyszerűen nem kompatibilis a hierarchikus szereposztás.  Hiszem azt, hogy ha összejönnek emberek, a közös tevékenységhez közös munka kell, nem léteznek, és nem létezhetnek hierarchikus fogalmak. Akkor az egyesület nem létezne. Ha egyedül maradnék, nem lenne Zöld Fiatalok. Amikor mélypontok voltak, akkor is valami mindig tovább lendítette a dolgot. Valahogy mindig alakult egy csapat, vagy több csapat, akik Zöld Fiatalok néven tevékenykedtek. És azért változott ennyit az egyesület arca, mert soha nem az határozta meg, én mit akarok, hanem hogy éppen milyen emberek vannak az egyesületben. Amikor egy kicsit radikálisabb egyéniségek jöttek, radikálisabb dolgokat tudtunk megvalósítani. Most inkább az oktatás iránt fogékony és érdeklődő emberek vannak, így errefelé orientálódunk.


•Ez az anti-hierarchikus működésmód más egyesületeknél is meghatározó?


Nem, ez nem ilyen. A civil szféra egy nagyon széles spektrumon értelmezhető dolog, sokféle működési struktúrával, attitűddel, céllal. Vannak formális és baráti alapon szerveződők. És vannak a lazább csoportok, ahol valamiféle aktivitás miatt nincsenek ilyen keretek. A ZöFi is így alakult. Nem egy elnökségi grémium hozta össze, hanem néhány egyetemista, akik így akarták elmondani a véleményüket a világról.


•A ZöFi kifelé-befelé nyitott. Gondolom azért is, mivel elsősorban egyetemistákat szólít meg.


Nyitott, bárki csatlakozhat, viszont nagyon komoly alapvetéseink vannak. Egy újságíró barátom hívta fel rá a figyelmemet, hogy annyira nem is vagyunk azok. Például határozottan vagyunk antirasszisták, homofóbia   és idegengyűlölet ellenesek. De nem is jó, hogy ha valami ellen határozzuk meg magunkat. Ez a szervezet nagyon emberbarát. Előfordult, hogy olyan fiatal került az egyesület közelébe, akinek rasszista kijelentései vagy bármilyen kissebséget szidó kijelentései voltak. Mindig komolyan elbeszélgettünk velük, nem hagytuk annyiban a dolgot. Ebből a szempontból tűnhetünk zártnak, mert lehet valaki lelkes környezetvédő, ha mellette az emberi jogokat meg gyalázza. E miatt az ellentét miatt nem tudna integrálódni.


•Ez a komplex alapvetés az egyetemi jelenlétetekben is megjelenik, az érzékenyítés a környezettudatossággal, az emberi jogok és a fair trade gondolatával együtt van jelen. A globális neveléssel például az említett szemléleti egyensúlytalanságokat is tudjátok kezelni.


Inkább egyfajta problémafelvetést szoktunk kínálni ezekkel a tréningekkel és foglalkozásokkal, amiket csinálunk. Szoktunk arra vigyázni, hogy ne higgyük mi sem azt magunkról, és róluk se higgyék azt, hogy mi a bölcsek kövének a hordozói vagyunk. Nem tudjuk az igazságokat. Inkább egy olyan látásmódot adunk, amely látásmódban ezek a helyzetek problémaként megjelennek. Sőt, nem is kifejezetten problémákra szoktunk fókuszálni, inkább gócpont-szerűségekre. Például hogy a kereskedelem önmagában nem egy rossz dolog. Csak ahogy működik, abban lehet kritikát megfogalmazni. Vagy ahogyan emberek Magyarországon beszélnek a cigányokról, az számos módon kritizálható. A cigányozás már egy olyan cselekedet, ami megkérdőjelezi azt a beszédmódot, ahogyan a cigányságról beszélnek, mint társadalmi problémáról. Elfogadom, hogy a konfliktusok forrása a mélyszegénységben élő cigányokkal összefüggésben áll, de azt, hogy cigánybűnözésről beszélünk, nem tudom elfogadni, illetve hogy a "cigány" szó valamiféle viselkedésmintára utaljon, arra, aki lop, csal, verekedik, akitől félni kell. Egy bonyolult kulturális népcsoport, illetve népcsoportok helyett.


•A LÉPJ programról mesélnél egy kicsit?


Az Ökováros-ökorégió programon belül, ami egy városi fenntarthatósági program, szeretne a város egy oktatási projektet. Az Ökováros-ökorégió Alapítvány és a pécsi zöld körök kidolgoztak közös munkával egy oktatási projektet, amiben öt civil szervezet vesz részt: a Zöld Híd Alapítvány, a Pécsi Zöld Kör, a Tudatosan a Környezetünkért Egyesület, az Ökováros-ökorégió és mi. Ez a LÉPJ (LÉgy Pécs Jövője), aminek az a célja, hogy környezettudatos szemléletmódot bemutató oktatási programot vigyünk be a pécsi oktatási intézményekbe az óvodáktól az egyetemig. Gyakorlatilag a teljes közoktatási szférát le szeretné fedni. Viszont itt inkább a természetvédelem az, ami megjelenik kérdésként. De ezeket nem lehet szétválasztani. Az emberi jogokat, a környezetvédelmet és a természetvédelmet. Itt inkább a természetre fókuszálunk. A környezetvédelem számomra a tágabb értelemben vett környezetünket jelenti. Ebbe be bele tartoznak az emberek,  a szociális érzékenység, a társadalmi és globális kérdések. A programban a természettel való harmonikusabb együttélésre koncentrálunk. De az emberi jogok sem maradnak ki feltétlenül, például a tudatos fogyasztás határozottan benne van. A középiskolás-egyetemista célcsoport például már egy nagyon komoly fogyasztói réteg, de már az óvodások is részt vesznek a fogyasztói társadalomban, hiszen a  hisztifaktorra - amikor a gyerek követel valamit a reklám miatt - gyönyörűen építenek rá marketingstratégiákat.

•A programban munkacsoportként működtök, vagy kooperáltok?


A hosszútávú cél az, hogy az óvodás projekt megalapozza az általános iskolásat, az a középiskolásat és végül az az egyetemi projektet. A mi feladatunk, hogy középiskolákban és az egyetemen tartsunk programokat. A PTE-BTK Filozófia tanszéke fogadta be az egyetemi részt, a Babits gimi a középiskolait, de beszéltünk már több középsulival és szeretnénk minél több helyre eljutni.Nyilván az egyetemen akadémiai szinten beszélünk a környezeti etikáról. Bonyolult filozófiai szövegeket olvasunk és ezeket próbáljuk értelmezni, amihez ideális esetben kell egy korábban kialakult kép a hallgatók fejében, hogy ne legyenek teljesen elutasítóak a témával kapcsolatban.  Az embernek már legyen valami előképe arról, hogy a környezet nem eszköz, hanem valami élő dolog, amire az emberi tevékenység nagyon durva hatással van.


•Tehát ez egy több generációra kiterjedő stratégia.


Igen. Óhatatlan, hogy kooperáljunk egymással, mert ez a terv.


•Mit gondolsz a pécsiek szemléletváltásának a ritmusáról? Ez a program hogyan fogja esetleg megalapozni vagy hatványozni a folyamatokat?


Pécs jó hely abból a szempontból, hogy sok civil szervezet dolgozik. Sokat mozgok közöttük, látom, hogy sok embert nagyon komolyan érdekel. Sokan ebből és ezért élnek, minden energiájukat ebbe fektetik. A barátaim is alapvetően ilyen szemléletűek. A tudatos vásárlás például egyre fontosabb lesz, az otthon főzés, a méltányos kereskedelem támogatása. Alapvetően bizakodó vagyok. Jó megosztani, mit, hol vettél, mit főztél, mit hozol ki a pénzedből.  Pécs abból a szempontból is jó, hogy nagyon sok program van, ahol ez kérdésként előkerül, és olyanokat is érdekel, akik alapvetően nem környezetvédelemmel foglalkoznak. Azt, hogy ennek milyen széles a bázisa, pont azért nem tudom megállapítani, mert nem látom kívülről. Az érdektelenséggel és ellenállással azért találkozom én is a munkám során: a "nem érdekel, mert nem tehetek semmit" vagy az "állatok addig érdekelnek amíg a tányéromra kerülnek" szöveg előfordul azért az iskolákban. Például itt, ahol ülünk, van fair trade tea. Ami mondjuk öt évvel ezelőtt elképzelhetetlen volt. Most választhatok.


•Ez azért párhuzamosan is zajlik. Ahogy az emberek elkezdenek tudatosabban gondolkozni, megváltoznak az igényeik és ezekhez igazodnak a szolgáltatások. Ez talán egy önmegtermékenyítő körforgás, ahogy előbb is mondtad, hogyan terjesztitek egymás között a lelőhelyeket, recepteket.
A Tükörben a Világ c. kiállításnak nagyon jó visszhangjai voltak. Nem tervezitek esetleg egy állandó helyszín létrehozását?


De, lehetne, csak nagyon sokba kerül. A Tükörben a Világ amúgy most is megy, éppen Németországban vannak, azt, hogy Pécsre mikor jön ismét, nem tudom. A Pécsi Zöld Körnek van most egy ilyenféle kiállítása. Nem tudom, hol tartanak benne, de kicsit hasonló, mint a Tükörben a Világ, csak inkább a természetre koncentrál. A mi kiállításunk azért volt egyedülálló, mert három olyan tényező játszott közre benne, mint a Zöld Fiatalok, akik a gondolatiság megteremtői, a Cellux csoport, akik láthatóvá tették ezt és az Ökopak, akik finanszírozni tudták ezt az egészet, ami szinte egyedülálló volt Magyarországon. A pesti zöfis lányoknak volt egy elképzelése, volt kapcsolatuk a Cellux-szal, és több éves munka állt már mögöttük. De az Ökopak nélkül nem tudom hogyan jött volna létre, hiszen nem volt könnyű megépíteni a kiállítást. Remek háttérgárda és összmunka eredményével sikerült létrehozni, aminek egy jelentős részét ők biztosították. Profi csapat dolgozott rajta, bonyolult elektronika és installációs szerkezetek voltak ebben. Emiatt is sok pénz lenne állandósítani, működtetni.


•A Screaming for Change programotokról is mesélnél?


Ezt mindenképpen szeretnénk megvalósítani, de nem a ZION keretein belül, annak bizonytalan jövője miatt. A Screaming for Change-et valójában egy pályázat miatt írtuk meg, de különböző részei már korábban megfogalmazódtak bennünk. Sikeresen is haladtunk egy facebook-szavazáson, de sajnos az első ötbe való bejutásunk után nem kaptunk pénzt a megvalósításra. A Screaming for Change lényege, hogy fiatal zenészeket bevonva fogalmazzunk meg társadalmi kérdéseket. Arra szerettük volna ösztönözni a pécsi zenészeket, hogy dalaikban olyan témák jelenjenek meg, amelyek valamely társadalmi problémára reagálnak. A kritika az volt ezzel a tervvel szemben, hogy miért kellene ilyen programot megvalósítani, hiszen a zenészek alapvetően érzékenyek a társadalmi kérdésekkel kapcsolatban. Ez a pályázatunk teljes félreértése volt. Mi, akik évek óta foglalkozunk tréningekkel és meg tudjuk fogalmazni ezeket a kérdéseket, segíthettünk volna abban, hogy a fiatal zenészek is meg tudják ezt tenni, és be tudják mutatni a számaikban, hogy ezen keresztül megszólítsák a kortárs csoportokat.


•Ebben hihetetlen potenciál rejlik. Nem tudjátok esetleg a zenésztársadalmon belülről véghezvinni a kezdeményezéseteket?


Ezen dolgozunk éppen. A gond, hogy az elképzelésünk megvalósításához szintén sok pénz kell. Próbáljuk motiválni a zenészeket demófelvétellel stb. Biztos máshogy is lehetne. Most, hogy változásban vagyunk, talán erre is lesz már energiánk és a zenészeket is jobban meg tudjuk közelíteni.


•Külföldön a zenésztársadalom már évek óta beilleszti ezeket a törekvéseket.


Igen, ott teljesen máshogy működnek. Foglalt házakban tudnak próbálni, évtizedes múltja van a kritikai gondolkodásnak és a kritikai gondolatok zenében való megfogalmazásának. Hány olyan magyarországi zenekart tudsz mondani, akik határozott kritikai véleményt fogalmaznak meg a szélsőjobboldali zenekarok kivételével? És ennek a szélsőjobbos hálózatépítésnek nem látjuk az ellenpólusát. Talán az Anima Sound System próbálkozott társadalmi kérdésekkel, a Hétköznapi Csalódások és még néhány punk zenekar, akik csak néhány embert tudnak megszólítani. Ez azonban nagyon kevés.


•Azzal kapcsolatban lennék kíváncsi a véleményedre, hogy szerinted ez a folyamat itt nálunk, akár Pécsen, el fog-e érni egy kritikus pontot, ahol az említett szegmensek rákényszerülnek majd arra, hogy kövessék a szemléletváltozás igényeit? Vagy a zenészek ráéreznek-e majd arra, hogy ezt az energiát közvetíthetik? 


Nem tudom, az a jelentős tömeg azonban amely popfogyasztó és nem érez késztetést ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, nem hiszem, hogy integrálódni tudna egy ilyen folyamatba. Ez annál komplexebb. És a magyar zenei közeg pedig kifejezetten a fogyasztásra van beprogramozva. Ezek a magyar popzenei produkciók ugyanolyanok, mint a boltok polcain lévő többi termék. A magyar popzenészeket nem érdekli a zene vagy szöveg amit előadnak. A művészet egy információval megtöltött eszköz. A popiparnak nincs ilyen funkciója.


•Azok a fiatalok, akik már most rá vannak csatlakozva a médiára, van esélyük?


Hogyne. Ez nem egy zárt mátrix. Lehet, hogy kell hozzá mázli, szubkultúra, divat, hogy az ember érzékenyebb legyen a világban zajló folyamatokra Ezért kell számos frontot építeni. Az oktatást, a művészeteket, irodalmat, fair trade-et, biciklis kultúrát. Én nagyon bizakodó vagyok. Itt a tulaj azért ad fair trade teát, mert azt gondolja, hogy az jó, és nem azért, mert divat, vagy fogyasztói elvárás. A mi szüleinknek a természet még eszköz volt. Mi már máshogy gondoljuk, mert a csapból is ez folyik, mert divat zöldnek lenni stb. Mi hozzájutottunk ezekhez az információkhoz, és a mi gyerekeink már ebben a szellemben lesznek nevelve. Ezt a felelősséget kell terjeszteni.

Remélem ezzel az interjúval én is hozzájárulhatok ehhez. Köszönöm a beszélgetést.